Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Manga János

lusra emlékeztető nehéz fiókos asztalok. Az előbbi periódusban is megvoltak a karos lócák, viszont a betétes, figurális ábrázolású padhátak a múlt század derekánál előbbre nem vezethetők vissza. Ugyanebben az időben — nyilván a vadász ivócsészék mintájára — alakultak ki a pásztor ivócsanakoík változatos formái és domború faragásos díszei. Az ivócsanakok a vidéknek régen ismert használati eszközei, ismerünk évszámmal jelzett, 1717-ből datált darabot, amelyen az évszámon kívül semmilyen díszítést nem találunk. Azt sem tudjuk^ hogy ez a darab kié volt, ki készítette. Egy-két, a múlt század első feléből származó merítőedény viszont azt bizonyítja, hogy a pásztorok régebben is használtak fából faragott merítőedényt, mégpedig véséssel díszítetítet, amely azonban nem edényformákat utánoz, hanem a kanálformához áll közelebb. Ez, a forma rokonságban van a szlovákoknál is ismert merítőedény típussal. ? 1947-ben, amikor ezen a területen végeztem a 48-as hagyomány anyagra vonatkozó gyűjtést, több faluban a vallásos élettel, a templommal összefüggő kérdést is feltettem. Akkoriban, tehát 1947-ben az akkor 80 évesek és az azon felüliek egyformán hangsúlyozták, hogy a templom belseje nem volt olyan díszes, mint mostanában. Sokkal kevesebb volt benne a zászló, szobor és egyéb dísz, mint később. Tehát az a díszesebb, sokszínűbb világ, amely a viseletben, a szőttesekben, majd a hímzésekben és egyéb területen jelentkezett, tükröződött a templomban is. A múlt század második fele az az időszak, amikor elterjednek az úgynevezett vallásos társulatok, különösen az olvasótársulat, fellendülnek a búcsújárások, s mindezek hatással vannak az ízlés, a díszítőművészet alakulására. A búcsújárások viszont hatással vannak a szobabelső átrendeződésére. A falakról lassan eltűnnek a régebbi üvegre festett képek, előtérbe kerül a Mária kultusz. Főleg a Mátrától nyugatra elterjednek a sasvári búcsúról hozott színes szobrocskák (pieta), amelyek Máriát ábrázolják a halott Jézussal. Szinte oltárszerű rész alakul ki a fiókos szekrény tetején. Az üvegszekrénykébe került pieta előtt mécses, körülötte gyertyatartók. A falakon megjelennek a vallásos ponyva elbeszéléseivel összefüggő képek, vagy amelyeket éppen a vásári kikiáltók magyaráznak. Ez, a múlt század második felétől kezdődő időszak az is, amikor az ünnepi viseletek színe a pap miseruhájának színéhez igazodik, amikor a népi is kialakítja az istentiszteletek, a körmenetek rendjéhez igazodó új formáit. A múlt század második felének, majd a későbbi évtizedek idejének termékei az útszéli faragott keresztek, azokkal a díszítményekkel, amelyek Krisztus szenvedését és kereszthalálát szimbolizálják. A múlt század végén Karancsalján a régebbi, egyszerűbb temetői sírkeresztek helyébe szépen faragott, barokkos jellegű keresztek kerülnek. Ezek, és az útszéli fakeresztek faragóihak más specialistái vannak, akik megrendelésre dolgoznak. A barokkos ízlést (a templomon kívül) a kastélyok berendezési tárgyai, a malmok farészeinek virágdíszei sugározzák. Sajnos, már elkéstünk azzal, hogy vizsgálhassuk faragó molnáraink szerepét népi díszítőművészetünk alakulásában, és tanulmányozhassuk a molnárok által készített és díszített tárgyakat, amelyek formaelemei parasztfaragóink gyakorlatában éltek tovább. Végezetül az eddigi kutatások eredményeinek tanulságaként azt szeretném hangsúlyozni, hogy általam a palóc vidékre, és annak kistáji egységeire is — úgy látszik — találunk egy jellemzőt, mégpedig azt, hogy bizonyos egy adott időszakra jellemző kultúrjavak, elemek bizonyos szimbiózisban élnek egymás mellett, illetve együtt. Ahol tovább élt a népviselet, ott a népviselet mellett hosszabb volt az élete a szőtteshímnek, a hímzésnek is. A viselet, a 73