Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Manga János

ugyanakkor eltérnek a szomszédos vagy távolabbi falucsoportoktól, plébániai egységektől. Nem kétséges, hogy ez az elszínesedő világ, amelyről 1845-ben Pajor István: Falusi vendégség с elbeszélésében is olvashatunk, egyaránt külső és belső tényezők hatására jött létre. Gazdasági-társadalmi összefüggéseit akkor látjuk világosan, ha a tervezett monográfia többi fejezeteinek tartalmáról részletesebb tájékozódást kapunk, ha lehetségessé válik az egyes fejezetek szerkesztői között a rendszeres konzultálás. Természetesen nem feledkezhetünk meg a pszichológiai tényezőkről sem, amelyeik igen gyakran erőteljesebben hatottak az új, a változás irányában, mint a gazdaságiak. Bár nem kétséges, hogy Hollókőn, Lócon, Rimócon, Örhalomban, Hugyagon a sok gyári ruhaanyag elterjedését, a hímzés kibontakozását a marhákkal való kereskedés segítette elő. Az tette lehetővé, hogy a kisfokú árutermelés mellett jelentősebb pénzforrást teremtsenek. A kapitalizálódó nagybirtok pedig a falvak nincstelen lakosságának biztosított annyi pénzbeli bevételt, hogy valamiképpen ők is követhessék a falu földdel rendelkező rétegeit. Mátraderecskén, Bodonyban, Fedémesen elmondták, hogy a zsellérlányok abból öltözködtek, amit summásként ősszel hazavitték. Az egyes falucsoportok többé-kevésbé eltérő háztípusai, belső berendezése, szőttesei, hímzése stb. tekintetében az előbb jelzett időszakot nemcsak az elkülönülés, az eltérő színek, formák kialakulása jellemzi, hanem ugyanakkor a hasonlók megjelenése is. Ezt elősegítették az egyre gyakoribb találkozási alkalmak, a vásárok, a búcsújárások. Heves, Nógrád, Pest megyék területén az újabb szőtteshímek elterjedésében nagy szerepe volt a szentkúti búcsúknak, ahol a búcsústarisznyák voltak a terjesztői a változatos mintáknak. Egy kedvelt ruhaanyag elterjedése pedig a vásározó kereskedők kínálatából történt. Kazáron, Vizsláson és többek között Hollókőn is elterjedt és kedvelt ruhaanyag volt az úgynevezett Kossuth-gyász. Egyik kutatónk ki is állította az ebből az anyagból készült öltözetet, mint olyant, amelyet Kossuth emlékére hordanak. Nem kell mondanom, a ruhaanyag onnan vette a nevét, hogy a kereskedő a vásárban így kínálta portékáját: „Tessék, itt a Kossuth-gyász! Vegyenek a Kossuth-gyászból". Persze a kazáriak, a vizslásiak az anyag nevét használták fel arra, hogy ebből az anyagból készítsenek maguk számára olyan ruhát, amelyet az aratás vasárnapjain vettek fel, amikor — mint mondták — gyászolták a határt. Tehát ez esetben az áruját kínálgató kereskedő által kitalált elnevezés alakította ki a fekete alapon bordó mintás szövetanyagból készült ruha funkcióját. A palóc népi díszítőművészet második periódusa, természetesen sok mindent megőrzött az előbbi periódusból, hol változatlanul, hol kisebb-nagyobb változtatásokkal. Ilyen többek között a piros szőtteshím, a csík, amely Fedémesen például az első világháború utánig — a hímzésen kívül — egyedüli dísze a vászonnak. Az első világháborút követő esztendők végén terjedtek a változatos szőttesminták. Ugyanakkor ezek más vidékeken — takácsszőttesek mintáinak hatására már 10—20 esztendővel előbb meghonosodtak. Ugyanilyen eltéréseket az egyes vidékek, falucsoportok között más vonatkozásokban is észlelhetünk. A mesterke, a fehér hímzés szintén az előbbi periódus hagyatéka, amelyet a legutóbbi évtizedekig alkalmaztak az egyes ruhadarabokon, a gatyaszáron, az ingben, továbbá a lepedőn, az asztalterítőn stb. És itt nemcsak a technika élt tovább, hanem az alkalmazott formák is. Rendkívül szívósan éltek tovább az egyes díszes bútordarabok, mint pl. a szuszék, a festett láda, a tálas, a saroktéka, vagy almáriom, reneszánsz stí72