Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Manga János

3. csoportba tartoznak a szoikáatárgyak, mint pl. a húsvéti tojás, a betlehemesek felszerelése, a kiszebábu, a lakodalmi örömkalács vagy morvány, a lakodalmi zászló, a lakodalmi tebe, a különféle bokréták, jelvények, stb; 4. csoportba sorolom a népi vallásossággal összefüggő eszköz- és tárgyi anyag vizsgálatát, mint pl. a szobában elhelyezett képeket, szobrokat, gyertyákat, mécsest, szenteltvíztartót, az oromdíszeik vallásos tárgyú ábrázolásait, a temetőfejfákat, az útszéli kereszteket, az úrnapi kuhyhót, a templom belső rendjét, a körmenetek rendjét, a búcsújárások formáit, stb; 5. csoportba végezetül azokat a kisplasztikái alkotásokat, amelyeket parasztok vagy pásztorok maguk vagy mások számára készítettek. Hogy területünkön ilyenek is voltak, Barna János feszületfaragóra, azokra a pásztorokra gondololk, akik különböző játékos figurákat faragtak, nem különben azokra, akik templomi szobrok másainak, a sasvára pietána'k megformálásával próbálkoztak. Ha az itt csoportosított és vizsgálandó témákat (időbeli elterjedésüket), gyakoriságukat, a formaváltozást, új tárgyak, anyagok megjelenését nézzük, azt látjuk, hogy azt az időszakot, amelyet többé-kevésbé a XVIII. század elejétől napjainkig kísérhetünk figyelemmel, egy széles vonal választja ketté. S ez a széles vonal bizonyos tekintetben azt a változást jelzi, mely falvainkban a fokozódó differenciálódással, a nagyobb tömegek elszegényedésével, és a néhány család meggazdagodásával, az árutermelés előretörésével, az életforma és életstílus sok vonásának változásával járt együtt. Ez a választóvonal általában 1830-as, 1840-es és 1850-es, 1860-as évekre tehető. Persze azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a változás a Mátrán inneni, a Mátra fölötti, továbbá a Mátra és a Bükk közötti vidéken nem szinkronban ment végbe. Sőt, a Mátrától nyugatra, a nógrádi területeken is megfigyelhetünk számottevő fáziseltolódásokat. A paraszti kultúra, tartalmának és formáinak terjedése, változása tekintetében általában azt tapasztalhatjuk, hogy a szélesebb és hosszabb folyóvölgyekben előbb, a szűkebb hegy- és dombhátak közötti völgyekben pedig később következik be a változás. Érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha pl. Losonctól Balasssagyarmatig, az Ipoly völgyének falvait kísérjük figyelemmel. A nagyobb kézművesipari múlttal rendelkező Losonc hatása sokkal jobban érvényesült a környékbeli községekben, mint Balassagyarmaté, amelynek lakossága zömmel a parasztságból állt. Ipolytarnócon, Litkén, Nógrádszakálban, Ludányhalásziban előbb jelentek meg a gyári ruhaanyagok, az újabb bútorok, előbb változik a viselet, előbb alakul át a szobabelső, de ugyanakkor előbb tűnik el a viselet is jóval, mint Balassagyarmat környékén. A nép ízlésének, a népművészetnek az a kibontakozása, amely a múlt század dereka tájától az 1950-es esztendőkig ment végbe, sok tekintetben az ízlés, a díszítő tevékenység, a szépnek tartott megteremtésére való törekvés differenciálódásával is együtt járt. Ha azokat az adatokat elemezzük, amelyek a 18. század elejétől a Zólyomi József által közölt kárvallomásokban, nemkülönben Bél Mátyás, Szeder Fábián leírásaiban, majd még a későbbi szerzők munkáiban is szerepelnek ezek, még a nagyobb elterjedésű egyezésekre mutatnak arra, hogy pl. a népviseletben még semmi esetre sincsenek olyan eltérések, mint amilyenek később, a múlt század dereka táján, második felében következtek be. Ez az időszak az, amikor a bizonyos földrajzi környezetbe is illeszkedő falucsoportok, azonos plébániához tartozó falvak díszítőművészetében alakultak az azonos formák, amelyek a viseleti anyagok, formák, a szőttes, a hímzés és még sok más vonatkozásiban is hasonlóak egymáshoz, 71