Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Manga János

ugrató felemelésével fokozódó buikós-mártogatás-lippentos-kukorgós motívumot. Eizt а nő „eldobása" s az egymást elengedő „csalogatás" játék, figurázás követi. Legszebb, legteljesebb változatai Dél-Nógrádban, a Galga-vidéken élnék. B) A keleti palóc csárdást főként újstílusú zenei anyag kíséri (régi dudanóták itt csak elvétve fordulnak elő). A lassú és friss rész között nincs éles határ, sőt néhol meg sem küilönbözstetik egymástól a lassút és a frisseit, így inkább csak egy részes csárdásról beszélhetünk. Már a lassú sem korlátozódik a kétlépéses motívumra és forgásra, hanem ugrós, dobogó figurázás és az un. félfordulós motívumok is jellemzik. A keleti paló? csárdások fenthangsúlyosak (külső lábbal kezdik a forgást). A zárt fogásmód mellett gyakoribbak a szabadabb, nyílt fogások (egy- és kétkéz fogás), sőt egymást elengedve hosszasan saembetáneomak, miközben a férfi figurázik, csapásol. Keleten közkedvelt a Ikörcsárdás gazdagabb változatai a Barkó-vidéken élnek. A csárdás regionális változatainak felméréséhez tisztázandó kérdések: 1. A csárdás lassú és friss részének helyi elnevezései? (verbunk, egyezős és forgós, gyalogos és sergős, lassú és mártogatós, bukás, kukorgós, ugrós stb.). 2. A lassú csárdás zenéje, dallamai, formai mozzanatai, lépései, összefogódzás módjai ? 3. A friss csárdás zenéje, dallamai, formai mozzanatai, lépései, összefogódzási módjai? 4. Ismerik-e a körcsárdást? MANGA JÁNOS hozzászólása Rövid előadásom nem szól nagy eredményekről, mert hiszen a kutatómunka jelentős része — azt hiszem, ezt mindnyájan mondhatjuk — még előttünk van. Célom inkább az, hogy a rendelkezésemre álló idő alatt az eddigi tapasztalatokról is szólva egy-két gondolatot elmondjak és ezzel rámutassak a még elvégzendő feladatok egyikére-másikára is. Előadásom beveízetésével elsősorban arról szólnék, hogy a palóckuitatás keretébe az anyagi és szellemi élet mely megnyilvánulását, mely formáit tarthatjuk beilleszthetőnek, illetve arról, hogy melyek azok a megnyilvánulások, formák, amelyek esztéitkad tartalmait, azaz művészi, széppé tenni akarásbeli törekvéseket fejeznek ki, amelyek a vizsgált vidékek parasztságának a szépről alkotott fogalmait tükrözik. Tekintetbe véve a vizsgált, illetve vizsgálandó területek néprajzi sajátosságait a témák, — úgy vélem — öt csoportra oszthatók. Ezek a következők (itt most nem kívánok szólni a folklór jelenségekről, amelyek — természetesen — esztétikai jegyeket is hordoznak). 1. a mindennapi élet használati eszközei, tárgyai. Ide tartoznak a munkaeszközök, egyéb használati tárgyak, viseleti darabok; 2. a felszerelési, berendezési tárgyak közé sorolom a lakásit, annak berendezését, az épületek elrendezését, tagolását, főként és elsősorban a lakás céljaira szolgáló helyiségek berendezési tárgyainak és azok helyének indoklását; A tanácskozáson még felolvasott. 1977. szept. 26-án elbúcsúztunk Tőle. Emlékét e tanulmányával is őrizzük. 70