Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Martin György

léke területenként különböző intenzitással él. Legelevenebb a „vasvári verbunk" hagyománya a Gömör-Heves-Borsod-Barkó-vidéken. Ez a régies verbunk típus szóló, csoportos és nővel járt páros formákban él, s üveggel, pohárral járt alkalmi változatai is előfordulnak. Neve, zenéje, híre a Barkóvidéken túl is terjed. Motívumkincse viszonylag egyszerű, térbeli formációkban viszont változatos. A 19. századi műverbunkos stílusvonásait viselő hangszeres dallamaihoz friss rész is kapcsolódik. A régi lassú férfitánc, és a friss párostánc kapcsolódásának egyik jellemző példája a hagyományban. A palócvidék más részeiről még hiányosan ismert verbunkok főként a párostáncot bevezető tánckezdés szerepkörében éltek. Ezekre már egyszerűbb csizmacsapó és sarkantyúzó-bokázó motívumok a jellemzőek (Hont, Nógrád, Heves, Borsod keleti része). A verbunkhoz kapcsolódik ritka dramatikus táncaink egyike, az un. tréfás lakodalmi verbuválás, melyre a Tisza vidéken kívül és északkeleti hegyvidékről és Gömörből is vannak adataink. A versezettel kezdődő játékos táncban a táncvezetőt kell utánozniuk a táncosoknak. A verbunk gyűjtésével kapcsolatos kérdések: 1. Hogy nevezik a férfiak szóló vagy csoportos táncát? (verbunk, vasvári, sarkantyúzás, egyezős stb.) 2. Mikor szokták járni a verbunkot? (tánckezdésként vagy lakodalmi bemutató táncként). 3. Mit hallottak a régi katonai verbuválásokról? 4. Ismerik-e a vasvári verbunkot és párost? Mikor, kik, milyen zenére járták? Énekelt dallamát ismerik-e? Milyen formákban, milyen lépésekkel táncolták? Szólóban, kettesben, négyesben, csoportban, nővel párosan? Hogyan fogódzkodtak össze? Eszközzel (üveggel, pohárral) járták-e? Miért hívják a táncot vasvárinak? 5. A lakodalmi tréfás verbuválást ismerik-e? (Leírása, zenéje, verse). 5. A csárdás A palócvidék csárdásai nemzeti párostáncok két nagytáji altípusához illeszkednek. Nyugaton (Nógrád, Hont, Heves nyugati része) a Duna-vidék, keleten pedig (Heves keleti része, Borsod, Gömör) a Tisza-vidék csárdás stílusához hasonlóan táncolnak. E kétféle csárdásstílus palócvidéki határvonaláról még nincs eléggé pontos képünk, a határ kb. a Mátra-vidék nyugati részén húzódhat. A különbség a tánc terminológiai, formai és zenei vonásaiban egyaránt jelentkezik. Elemi megkülönböztető jegy lehet a csárdás helyi elnevezése. Az általános (lassú és friss csárdás) megjelölésen kívül számtalan régibb név él még a tánc egyes részeire, amelyek egy-egy jellegzetes vonásról nyerik eredetüket. Ezek kutatása nyelvi jelentőségük mellett a magyar párostánc regionális különbségeire is figyelmeztethet. A) A nyugati palóc csárdásban a Jassú és friss rész egymástól élesen elválik. Az új népdalokra táncolt lassút csak zárt összefogódzkodással (váll és derékfogás) járják, motívumkincse az egy- és kétlépéses csárdásra, egyszerű forgásra korlátozódik, a figurázás ritka. A friss viszont gazdag. Zenéjében még a régies dudanóták is szerepet kaptak. Az ún. lenthagsúlyos (a belső lábbal kezdik a forgást és többféle táncmozzanat, figura váltakozása jellemzi. Zárt fogással járják a bevezető és pihenő egylépést, a párost forgást, s olykor a nő 69