Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Gáborján Alice

kékes fehér volt. Ez a sárgás-fehér házivászonnal szemben a fiatalok és a gazdagok ünnepi ruháit jellemezte, tehát fiatalos és ünnepélyes jelentést kapott. Mivel a gyolcs szélesebb volt a házivászonnál, alkalmazása az ingeket-gatyákat, illetve ingvállakat meg is bővítette, s az alapanyag bősége gazdag ráncolást tett lehetővé. Az ünnepi ingvállak ujjait s a főkötőre vett fejkendőt gyakran tüllből (tilángli — tulle anglais) készítetitek. Egyre gyakoribbak a szűcsök készítette bőrruhák. Ezek kikészítése timsóval-sóval-tejjel készített csávában történt, amitől igen szép fehér színük lett. A múlt század végén — századunk elején a vöröses-barna cseres bőrök hatására divatba jötteik a barna színű bőrruhák. Ám ezek nem cserrel készültek, hanem a régi módon fehérre kikészített bőröket utólag különböző gyümölcsfákon termett taplógombák levével festették barnára. Ugyancsak egyre gyakoribbak lettek a szűrszabók által készített szűrők, a cifraszűrök. Fehér szűrposztó alapon színes hímzés és rátét díszűek voltak. Ezek mellett a férfi viseletben városi-nemesi hatásra feltűnnek a posztó ruhák. Színük előbb — ritkábban — világoskék, majd sötétkék és végül fekete. Posztóból vagy egyéb színes ipari textíliából először színes mellényék készülték az inges-gatyás viselethez. Követték őket a posztó nadrágok, majd posztó ujjasok, dolmányok, menték. így rézsútosan vágott lesz a váll, s a kerek 'karöltők kifejezetten újabb nyugati hatásról tanúskodnak. Nőknél egyre gyakoribb ünnepre a kék posztóból készült, rókatorokkal díszített-szegélyezett mente. Ipari anyagú — selyem vagy posztó — és színes lesz lassan a női szoknya és kötény is. Gyakran aranyos-ezüstös csipke vagy sujtás díszíti a mellényeket és ujjasokat. Az aranyos fejdíszekkel együtt szinte aranyos rétegről beszélhetünk. A lábbelik körében egyre gyakoribb lesz a törökös jellegű, fordított-varrott talpú, oldaltvarrott szárú és elől emelkedő tetejű férfi és női csizmák viselete. Különösen szépek voltak a női piros csizmák. Ezeket a leginkább templomba menéskor használták. Adatok vannak arról, hogy — főként sáros időben — a templomig mezítláb mentek, s csak a templomba lépés előtt vették fel a féltett piros csizmákat. Meghonosodtak nőknél a — bocskorba meg csizmába viselt kapcákat váltó — harisnyák is, különösen az újabb divatú, kétspangnis cipőknél. A harisnyák színe különböző jelentésű volt. Például Hollókőn fehér harisnyát viseltek az eladó lányok és az újimenyeoskek. Világoskék volt a kicsit idősebb menyecskék harisnyája és azoké a fiatalabb nőké, akiknek könnyebb gyászuk volt. Barna harisnyát viseltek a még idősebbek, és fekete harisnyát az egészen öregek. Az előzőekben felvázolt zsíros, majd aranyos rétegre visszatérve, — ezek a két végletet jelentették. Történetileg természetesen az aranyos réteg követte az archaikus zsíros réteget, de sokszor egymás mellett mint gazdag vagy szegény parasztok öltözetei, vagy hétköznap-ünnep szerint egymás fölött haladtak. A további kutatás célja lesz ezeket a folyamatokat részletesebben feltárni, pontosabb időhöz kötni, s megállapítani azokat a törvényszerűségéket, ahogyan ez a viselet századunkban tovább él, kivirágzik, majd napjainkban lassan eltűnik. 64