Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Bakó Ferenc

tállós kertekkel. A kisnemesség kultúraformáló szerepét azonban máshol is megfigyelhettük. És ez a belső telkek formája és használata. A belső telek és ezen belül a lakó udvar beépítésének, használatának módozatai a faudalizmus birtokviszonyaira vezethető vissza. A beltelek formája és használata egészen más a nemeseknél és a jobbágyoknál, amint azt a tipikus Mikófalva esetében leírhattuk. Mikófalván 1830 körül az 530 lelket számláló kisnemesi réteg 14 magyar holdnyi telken lakott, a jobbágyok és zsellérek viszont 215-en 23 magyar hold terjedelmű beltelken. A számokból következik a kisnemesi telkek zsúfoltsága és a jobbágy porták ritkább beépítettsége. A nemesek eredetileg három nagyobb méretű nemzetségi telken laktak, ami az idők folyamán elaprózódott és lakóházakkal épült be. A nemes ugyanis, ha nagykorú lett, szavazati jogot kapva, gazdaságilag is önállósulhatott szüleitől: örökölte a porta ráeső részét, amire házat építhetett. A múlt század vége felé pl. a Kovács-Matyó had telkén 25 lakóház állt. Századunk elejéig hasonló telekhasználat volt érvényben Báttor, Egerbocs, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Balaton, Egerosehi községek egyes részein, ahol a lakosság többé-kevésbé nemesi eredetű. Ugyanott a telkes jobbágyok portái azonban nem népesültek így be és nem aprózódtak el. A szabályos szalagtelken többnyire egy lakóház állt csűrrel és mögötte a kerttel. Megjegyzendő, hogy a nemeseknek a lakóudvaron kívül, a település szélén különálló kertjeik voltak csűrrel. Az egykori jobbágy belső telkének viszonylagos változatlanságát a történelem során nyert jogi helyzetével tudjuk magyarázni. Míg a nemesek tetszés szerint oszthatták birtokaik külső és belső tartozékait, addig a jobbágy esetében ez tilalom alá esett. A jobbágytelkek és így az udvar megosztása (halál, öröklés esetén) a földesúr elveitől, döntésétől függött és gyakran ehhez nem járult hozzá. Mikófalvát a jobbágy családfő gyerekei csak felnőtté válásukig laktak apjuk telkén, s akkor az egyetlen fiú örökös kivételével elköltöztek onnan. Máskor apjukkal maradva, vele „egy kenyéren" éltek, annak haláláig a nagycsalád hagyományos szervezetében, de kizárva a telekhasználat jogából. A telkes jobbágyok leszármazottai ezért többnyire a falu társadalmának zsellér rétegét gyarapították, amint ennek folyamatát Nagyrédéről Molnár J. elemzéséből ismerjük. Eddigi ismereteink szerint tehát a nagycsalád a jobbágyok társaialmi szervezete volt, legalábbis a múlt század derekán. Amint láttuk, a két különböző jogállású portán más és más volt az udvar beépítettsége, elsősorban a tér kihasználtságát illetően. Tisztázandó azonban és további kutatást igényel annak megállapítása, hogy ez a mikófalviai példa mennyire általános érvényű, mennyire alkalmazható egyéb északi, palóc településekre. Fel tudtunk sorolni néhány falut, ahol analóg esetekre bukkantunk. (Tarnalelesz, Ivád, Egerbocs stb.), és ahol a lakosság nagyobbrészt nemesi származású. De vannak községek, mint Felsőtárkány, vagy Fedémes, ahol ugyancsak nagymértékű, osztatlan telkekre találtunk, de nem kisnemesi, hanem jobbágyi használatban. Újabb adatok feltárása nélkül tehát ebben a kérdésben az általános érvényű következtetéstől még tartózkodnunk kell. A társadalmi és gazdasági viszonyok hatása azonban nemcsak a település rendszerének kialakulásában, hanem a háztípus kifejlődésében is feltételezhető, a kert több pontján helyezkedtek el. önálló épület lehetett hajdan a fűthető Mai ismereteinkkel bátran következtethetünk arra, hogy egykor a Mátravidéki palóc ház, vagyis pontosabban a palóc lakás nem egyetlen építmény volt, hanem több épületet vett igénybe, s ezek az összetevők az udvar, esetleg 51