Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Szabó László

szlovák települések erősen színezik. Áz alábbiakban az ípoiy és a Garam völgy általam vizsgált részéről szeretnék néhány szót szólni, s jellemezni a palóc vidékhez való viszonyukat. Nem él erősen, de magukról tudni vélik az egyes községek, hogy palócok. Különösen a Vámosmikolától felfelé elhelyezkedő települések. A letkésiek és ipolytölgyesiek a palóc községeket Vámosmikolától északra jelölik meg (Kemence, Bernecebaráti, Tésa, Hont, Drégelypalánk, de már Vámosmikolát is ide számítják). Ugyancsak idetartozónak minősítik az Ipoly jobb partján lévő, Vámosmikolával szemben fekvő községeket is, (Ipolybél, Páld, Ipolyság). Kétségtelen tény, hogy a szemben fekvő községek az Ipoly két partján sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, mint az Ipoly azonos partján fekvő községek. A kapcsolat közöttük szorosabban csak a határváltozás után jött létre. Addig egy egységet alkottak a szemben lévők (közlekedés, mind a két parton fekvő rét és erdőbirtokok, házasodás, anyakönyvezés). Így az észak-dél irányú tagolásnak, Vámosmikolától délre fekvő községek elkülönültségi érzésének van némi alapja. Főként szokásokban, hiedelmekben Kemence és Bernecebaráti, némileg a cselédfalu, Tésa és a járási székhely, Vámosmikola a Drégelypalánkkal kezdődő vidékhez kapcsolódik. Manga J. is említi ezeknek a községeknek a rokon jellegét a szokások terén. Mindazonáltal kulturálisan az Ipoly-völgy katolikus magyar községei mégis külön egységet alkotnak, Szobtól Hontig, s mindkét parton így van. Az Ipoly összeköti ezt a tájat, a falvakat, a Helembától Ipolyságig, Szobtól, Hontig terjedő mindkétparti községek külön egységet alkotnak. Észak felől ez az egység nem válik el élesen az Ipoly-völgy Drégellyel kezdődő községeitől, ám élesen elhatárolódik a Börzsöny átellenes keleti oldalától. Amiként a folyók tekintetében is vízválasztó a Börzsöny, ugyanúgy kulturálisan is. Ez a terület a nagyobb palóc tömbbel csak északon és némileg délen a folyóvölgyön át tarhat kapcsolatot. Felbukkan a Garam-mentén is halványan annak tudata, hogy Bény, Kisgyarmat, Kernend, Szálka, Kiskeszi palóc községek lennének, de már Kőhídgyarmat, Muzsla, Köbölkút határozottan nem palócnak vallja magát. Bizonyos nyelvi jelenségeken kívül a rövidszoknyás hét község alapján választja le a vidék népe a palócokat, s a Garam-mentének községeit, ennek alapján véli odatartozónak. Az igazi palóc vidék azonban a Garam mentiek szerint is inkább az Ipolyvölgy. Köbölkút és különösen a református Kisújfalu pedig egyenesen sértésnek veszi a palóc jelleg után való kérdezősködést. Ahogy az Ipoly két partján fekvő községek egy egységet alkotnak, a Garam két partján lévők is hasonlítanak egymáshoz, s különösen a hét viseletes, rövidszoknyás község. Magukat ők nem nevezik palócoknak egyértelműen, de nem is tiltakoznak ellene, s tudják, hogy mind annak tartják őket. A községek egymásról alkotott véleménye nagyjából tükrözi itt is a valós helyzetet. A Garam-völgy és az Ipoly-völgy egymás mellett fekvő községei között az I. vh. végéig nem volt szorosabb kapcsolat, a folyón átellenes községek kapcsolata mindkét esetben döntőbb volt. Ugyanakkor a Garam-mente községei a földminőség, a szántók nagyobb lehetőségei miatt gazdasági fölényben voltak az Ipoly-mentiekkel szemben, s itt a kialakult szőlőkultúra is elválasztólag hatott. A Garam-mente egysége azonban nyugaton a már nem karakteres Muzslával és Köbölkúttal lezárul, mert itt kezdődik a vegyes, illetve tiszta református falvak övezete. Ennek első pontjáig, Kisújfaluig gyűjtöttem, s megállapíthatóan más már ez a vidék, mint a Garam-völgy vizsgált községei. A Fél E. vizsgálta Martoshoz hasonlít, inkább azzal alkot egységet. Nyil44