Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Szabó László

alapúvá, illetve ez az elv a meghatározóbb. A nagycsaládok, ha megszűntek egy korábbi időszakban, átvették a kisosaládok kialakult lokális alapú szerveződési elvét. A tömeges felbomlás korában azonban a széthullott nagycsaládelemek egymással tartanak kapcsolatot inkább, s csak másodsorban a szomszédokkal. Ez a tendenciaszerűen jelenlevő jelenség — éppen mert a múlt század végétől általános jelenség a tömeges felbomlás — a palóc vidéket egyértelműen jellemzi. A Csereháton, ahol már eleve kisebb a nagycsaládok szerepe a társadalomban, ez a jelenség már nem jellemző. A Bódva határvonal e tekintetben. Olyan jelenség ez, amelynek jelentősége van a XX. században, ha a palóc területet vizsgáljuk. 4. A Garam- és Ipoly völgyben alaposabb gyűjtést végeztem az ünnepi szokások, témakörében. Minthogy az ünnepi szokások folklór jetHJegű megközelítését (ez egyik fejezetem témája a Palóc Monográfiában) még alapos vizsgálat és gyűjtés birtokában kezdhetem csak meg, itt most kizárólag ezek társadalmi vonatkozásairól szólhatok, hiszen ilyen alapállású volt a gyűjtésem is. Ezt sem kívánom a vizsgált terület határain túl általánosítani, bár ez eddigi irodalom módot adhat arra, hogy szélesebb körben való meglétével is számolhassunk. Megfigyelhető, hogy kb. az 1930-as évek végéig, de az 1930-as évek kezdetéig mindenképpen jellemző volt a területre az olyanféle ünnepi szokások megléte és eleven élete, ahol különböző javakat (kalács, bor, kolbász, száraz szemes termények) gyűjtenek össze a szokásban résztvevők (ostyahordás, a pásztorok vesszőzése, betlehemezés, locsolkodás). Sőt a pásztorok rnegvesszőzése, és az ezzel kapcsolatos gyűjtés (ma pénz is!) a cigányok körében ma is megvan, amennyiben cigányok ma a legtöbb helyen a pásztorok. Az efféle szokások eleven élete vizsgálataink szerint erősen összefügg többek között azzal, hogy ezek a középkori szolgáltatási formák (a tanító ellátása hurkával, kolbásszal, sonkával; a pásztorok soros étkeztetése, soros kenyere és évi téli ételeinek, italának összeadása), főként a szegényebb gyermekek karácsonyi, húsvéti gyűjtőtevékenysége: tojás, kalács, (újabban pénz is) a megnevezett tisztségviselők jövedelmének fontos részét alkották. Rá voltak szorulva ezekre a jövedelmekre még tanítók (mester) is olyan környezetben, ahol a meglehetősen szegény lakosság pénzzel megfizetni nem tudta Őket. Nem kaptak olyan fizetést vagy földet a szolgálatuk után, amely elegendő lett volna a tanítónak ahhoz, hogy ne szoruljon ilyen szolgáltatások begyűjtésére. Ez természetesen a vidék első pont alatt vázolt társadalmi állapotával függ össze, s ezért valójában ez csak az Alföldtől választja el a palóc területet. Ismereteim szerint azonban az efféle (más-más szokáshoz kapcsolódó) gyűjtés, az egész Észak-Magyarországot jellemzi, s határ nem vonható e tekintetben, legalábbis ismereteim szerint nem. 5. A Palóc Monográfia célkitűzései között szerepel a következő: „Az észak-magyarországi — palócnak nevezett — népi kultúra és életmód stílusának megrajzolása azokkal a kistáji variánsokkal, amelyek itt jelentkeznek. A palóc néprajzi vonások meghatározása." Jóllehet a kiküldött szempontok megbeszéléseink szerint készültek el, s így kutatópontokként Pest megye községeit nem érintik, mégis ha az egész palóc vidékről és a palócság határainak körvonalazásáról van szó, nem hagyhatók ezek a részek sem figyelmen kívül. Ügy vélem a régi Hont megye ma hazánkhoz tartozó része feltétlenül ide tartozik, s palócnak tekinthető még akkor is, ha ezt a vidéket német és 43