Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Szabó László

család a vidéket egészen a XX. század első két évtizedéig, s befolyásolta a nagycsaládok megléte a társadalom és munkaszervezet egészét, jellegzetessé formálta. A nagycsalád Morvay J. által leírt formája, kisebb variánsokkal (ezeket ő maga már jellemezte) megvan azonban az egész Észak-Magyarországon, de csak nyugati irányban. Zemplénben teljesen hiányzik, s úgy tűnik, Abaújban kisebb az intenzitása, illetve elsősorban a nemzetiségeket jellemzi. Hogy Zemplénben ez a forma miért hiányzik az emlékezetből, még nem tudom megmagyarázni, s éppen a magyarázat érdekében fokozottabban kell a Cserehát átmeneti területet vizsgálni. Szórványosan az Alföldön is találkozunk a nagycsaláddal néhány kisebb faluban, de a társadalmat meghatározó, befolyásoló szerep nélkül. A Jászságban és a Kiskunságban azonban elevenen megvolt, csak itt egészn más típusú: külön élő nagycsaládi forma. Ez merőben különbözik a palóc-típusú nagycsaládtól, éppen abban, amiben már előbb megjelöltük az egész társadalom különbségét. A palóc-típusú nagycsalád tipikusan jobbágykori maradvány, míg a jász-típusú (így nevezem, mert a Kiskunságban a terjeszkedő jászok sajátja elsősorban), nyitott a kapitalisztikus jelenségek irányába, az új lehetőségekhez alkalmazott, s éppen a „család kapitalisztikus úton való gyarapodását" van hivatva elősegíteni. Jelenleg úgy látom a jász-típusú nagycsalád kérdését, hogy az itt korán jelentkező, redempció miatti kapitalisztikus tendenciák még épen találták a nagycsaládi szervezetet, s fokozatosan modernizálták. Az Alföld nem kiváltságos helyein a kapitalisztikus tendenciák már későbben jelentek meg valamivel (de előbb mint a palócoknál), s ekkor a nagycsalád már hanyatló, életképtelen állapotban volt, s az új tendenciák a kiscsaládot modernizálták. A palóc-vidéken azonban a nagycsalád változatlanul ment át kapitalizmus korába, az itt gyengén jelentkező kapitalisztikus tendenciák a parasztságig nem hatolhattak le, s nem befolyásolhatták a család szerkezetét.A nagycsalád ezen a vidéken a kapitalizmus viszonyai között lassan kellett, hogy megszűnjék, mert nem volt meg az az erő, ami összetartsa (a gazdálkodás összetettsége, az öröklés jog, az adó- és szolgáltatásrendszer családi alapegysége). Az Alföldön a kiscsalád a feudalizmus kebelén belül váltja fel a nagycsaládot vagy modernizálódik, mint a jász-típusú. A palóc vidéken azonban még hosszú vegetálásra kényszerül a gyenge kapitalisztikus tendenciák miatt. Jól megfigyelhető ez a Garam völgyében és az Ipoly jobb partján, a szlovákiai részeken, ahol méginkább lelassul ez a folyamat, mert az új viszonyok, különböznek a magyar fejlődéstől, s konzerválja a bizonytalanság és az új helyzet a társadalmat. Az Ipoly bal partján, amelynek fejlődése addig teljesen azonos volt a jobb parti településekkel, ugyanakkor mindez a maga útján halad tovább. Ügy látom tehát, hogy a családszervezet az Alföld felé elválasztó jellegű jelenség, de az bizonyos mértékig keletre is, ahol azonban a Cserhát átmeneti területe közbeékelődik. Nyugati irányban a Vág völgyéig (eddigi ismereteim szerint) a nagycsalád megvan egy régiesebb formában, itt azonban a konzerválódáshoz nagymértékben hozzájárult az I. világháború után kialakult helyzet is. 3. Következő témaköröm bizonyos fokig a nagycsalád kérdéséhez kapcsolódik, s e jelenség nagyjából annak határait követi. Megfigyelhetően a régóta kiscsaládos területeken a különböző akcióközösségek, együttműködési formák lokális alapon szerveződnek, s ugyanígy a nagycsaládos vidékek kiscsaládjainak a gyakorlatában is ez az elv uralkodik. A nagycsaládok tömeges felbomlásának időszakában azonban átalakul a lokális alapú együttműködés rokoni 42