Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Szabó László

1975-ben és 1976 januárjában hosszabb időt töltöttem el a Hont megyei részen az Ipoly völgyben, Pest megye gyűjtőmunkájába bekapcsolódva. Letkés, Ipoly völgyes, Nagybörzsöny, Vámosmikola, Kemence, Bernecebaráti gyűjtőpontokkal. Ezt a területet szándékosan úgy választottam meg, hogy érintkezzék az 1963-as és 1964-es gyűjtőterületem szélső falvaival. Ekkor ugyanis Drégelypalánk, Ipolyvece, Dejtár, Örhalom, Rimóc kutatópontokon végeztem gyűjtést. A Karancsalja és Mátraalja eddig kimaradt gyűjtőkörömből. Ez utóbbi azért, mert onnan bőséggel állottak megjelent és kéziratos formában összeállított vagy cédulákban maradt gyűjtések különböző adattárakból. Az 1970-es évek elején azonban Pásztón külön végeztem gyűjtést. Nem említem most a Heves megyei 1964—65-ös, illetve sajóvölgyi 1966-os gyűjtésemet kutatópontok felsorolásával, mert ezek a gyűjtések jellegükben különböztek a Hont—Nógrád megyei gyűjtéseimtől. Arra azonban elegendőek, hogy bizonyos jelenségek érvényét ezekre a területekre is, ha nem határozottan, de megállapítsam vagy elvessem. A jelzett kutatópontokon elsősorban a családszervezet, a munkaszervezet, az etnikai tudat, s általában a társadalom szerkezetének összetételét vizsgáltam. Egyéb néprajzi jelenséget (temetkezési szokások, lakodalmi szokások, ünnepi szokások, gazdálkodás) annyiban vizsgáltam, amennyiben azok a társadalmi jelenségek megértéséhez közelebb vittek, illetve bizonyos — általam vizsgált — társadalmi jelenségek rányomták a bélyegüket. A Garam völgyének anyagát, ül. annak egy részét egy négy íves tanulmányban összegeztem (A család és a rokonsági kapcsolatok szerepe az AlsóGaram völgy népi társadalmában 1890—1974 között). Az Ipoly-menti anyag egy részét hasonló terjedelemben dolgoztuk fel Szabó Istvánnal (jobbágykori maradványok az Ipoly völgy népi társadalmában a XX. században), s ez a Pest megyei Múzeumok Évkönyvében sajtó alatt van, de itt még a családszervezettel és cselédség életével kapcsolatban, illetve az Ipoly két partján fekvő községek kapcsolatait elemzőén több félig kész tanulmányunk van. A korábbi nógrádi gyűjtés egy részét már bedolgoztam „Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX—

XX. században" с munkámba, illetve néhány azóta megjelent tanulmányomban is érintem. Ez utóbbi munkát leszámítva tehát a Zagyvától nyugatra végzett gyűjtéseim eredménye publikálatlan. A megírás, a félfeldolgozás azonban állásfoglalásra késztetett, s több még nem egészen kiérlelt, az egész ,,palóc"-nak nevezett területre pedig egyáltalán nem általánosítható eredmény birtokába juttatott. Az alábbiakban kívánom bemutatni. * 1. Legalapvetőbbnek tekinthetem azt a megfigyelést, hogy a „palóc"-nak tekintett Észak-Magyarország társadalma még ma is igen sok jobbágykori maradványt őriz, s szemben a alföldi területek népességével (nemcsak a mezővárosok, kiváltságos területek népe, hanem a jobbágynak tudott kisebb települései is) mentalitásukban, magatartásukban is őrzik a jobbágykor emlékét. Mélyére tekintve a dolognak megállapítható, hogy az Alföldön valójában már jóval a jobbágyfelszabadítás előtt megszűnt a jobbágyság a gyakorlatban, míg a „palóc" vidéken valóságos jobbágyokat szabadítottak fel a 48-as törvények. Közvetlen emlékek gyűjthetők még (mai idős emberek nagyszülei éltek így) a jobbágy világ szolgáltatásaira, a dészmaszedés módozataira, a földesúr és ispán hatalmára vonatkozóan. A jobbágykori társadalmi státus sok helyen 40