Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Szabó László

az idevonatkozó képzetek, a hitvilág e részének régiesebb voltát, szívós fennmaradását, jelenlegi intenzitását s ezáltal a kultúra bizonyos konzervatizmusát. (Ez utóbbit erősítheti éppen a székelyföldi példa is!) Az a körülmény azonban, hogy a halottlátóra vonatkozó adatok a magyarság körében éppen területünkön sűrűsödnek, nem lehet véletlen. Ezt látszik megerősíteni a csépai (Szolnok m.) halottlátó alakja is. Hiszen Botka János kutatásai alapján tudjuk, hogy Csépát a 18. században Nógrád megyei lakosok telepítették újjá. A nyelvjárás, a családnév egyezéseken túl kultúrájuknak számos más elemét is megőrizték (markoláb, kánai menyegző, stb.) holott kapcsolatuk az elmúlt 100—150 évben a palóc területekkel végképp megszakadt, amelyektől amúgy is több száz kilométeres távolság választotta el őket. Az elmúlt száz évben mindenesetre az Északalföld, a Tiszántúl északkeleti és középső része e vonatkozásban (halottlátó) észak felé, az északi hegyvidék felé orientálódott. Ez az irányultság is jelzi — ha mást nem is — azt a körülményt, hogy a Felföld (a palóc, vagy palócos területek) olyan sajátos vonatkozásban gyakorolt hatást bizonyos alföldi területekre, amelyeket más irányban, más területek nem tudtak kifejteni, s e szerepet nem tudták betölteni. Véleményem szerint a palóc területek hitvilágának kutatása fontos eredményekkel záródhat. Egy sajátos rendszert lehet majd a vizsgált időszakra vonatkozóan rögzíteni, ismertetni, amelyben az esetleg előbukkanó egy-két etnikus specifikum (Diószegi Vilmos) mellett több, inkább a kultúra sajátos alakulásából, részben konzervatizmusabol következő sajátos jegyet figyelhetünk meg. Az ilyenformán megismert hitvilág (mint rendszer) a palóc hitvilág, amely ebben a formájában csakis erre a magyar néprajzi csoportra lesz jellemző. SZABÓ LÁSZLÓ hozzászólása Az alábbiakban rövid tájékoztatót szeretnék adni arról, hgoy egyénileg, illetve Szabó István kollégámmal közösen milyen munkát végeztünk a palóckutatás előmozdítása érdekében, s milyen eredményekre jutottunk. Előrebocsátom azt, hogy az eredmények korántsem véglegeseg, leszűrtek. További munkát kell még végeznünk ahhoz, hogy biztosabb alapokra helyezzük, vagy éppen módosítsuk véleményünket egyes kérdésekkel kapcsolatban, bár néhány témakört már tanulmány formájában is feldolgoztunk. Ahhoz, hogy mondandómat megalapozzam, röviden ismertetnem kell a kutatott területet, a kutatópontok felsorolásával, s a kutatott témák megjelölésével. 1974 tavaszán Szolvákiában, az Alsó-Garam és Ipoly völgyben végeztem gyűjtéseket a Néprajzi Társaság és a Pozsonyi Egyetem szervezésében. Ebed, Párkány, Muzsla, Garamkövesd, Kőhírgyarmat, Köbölkút, Kisujfalu, Kéménd, Bény és Kisgyarmat a Garam mentén; Leled, Szálka és Kiskeszi az Ipoly mentén szolgált kutatópontként. A gyűjtés óta már jártam újra ezen a területen, illetve kapcsoltaim révén adatkiegészítéshez juthattam levelezés útján. Már ekkor tudtam, hogy résztveszek a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága Ipoly-menti gyűjtőmunkájában, s ezért is végeztem ekkor tájékoztató gyűjtést az Ipoly jobb partján. 39