Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Barna Gábor

Diószegi Vilmos kutatásai sok fontos tanulsággal jártak a hitvilág változását, a hiedelmek életét tekintve is. A fentiektől függően, a markoláb-kérdés végleges tisztázása érdekében azonban fontosnak látszik, hogy szlovák—lengyel irányban kitekintést tegyünk, hiszen jelenlegi ismereteim alapján úgy tudom, hogy hasonló jellegű mitikus lénnyel ott is találkozunk. Bizonyos azonban, hogy az átvétel lehetősége ellenére a markoláb jellegzetes palóc kultúrelemnek tekinthető más magyar népcsoportokkal szemben. Nem valószínű, hogy a további kutatások hasonló sajátos képzeteket a felszínre hoznak. Inkább az látszik bizonyosnak, hogy a palóc hitvilág sajátos felépítésében, rendszerében, egyes elemeknek e rendszerben betöltött szerepében, arányaiban különbözik a környező és távolabbi területektől. Bizonyos, másutt is meglévő képzetek (pl. a szokásokkal együtt) egy olyan komplexumot alkotnak, amely ebben a formában csakis a palóc (palóccal szomszédos, palócos) hitvilágra jellemzőek. Lássunk erre néhány példát. A markoláb, a boszorkány vámpírra jellemző vonásai, a halottlátó, a foghagyma jelentős szerepe a rontás megelőzésében és gyógyításában, a lidérc lillik neve, a nagyszombati kolompolással egybekötött féregűzés, az aprószenteki vesszőzés, a pünkösdi királynéjárás egyes formái. Mi van ma, mi van ma stb. — köszöntőének, a lakodalmi és rabvágás, váltott gyerek, Dávid és Cecillé (a Holdban lévő mitikus lények) stb. mind egy komplexum részei, amelyek ebben az összefüggésben, rendszerben a palócnak tartott (palócos) területeken és annak kirajzásain fordulnak elő. Ha nem az egyes hiedelmeket, szokásokat, hanem azok rendszerét s főként intenzitását tekinthetjük, akkor vizsgált területünkön élesen elkülönül pl. a délebbre fekvő alföldi, tiszántúli területektől, s nagyjából pontosan meghúzható az a határ, amely ezt a kultúrkomplexumot az alföldi magyarságtól elválasztja. E sajátos kulturális képnek a hordozói pedig azok a népcsoportok, amelyek a palócnak tekintett, vagy azzal szomszédos területeken laknak. A boszorkánynak már említett vámpírra jellemző vonása feltehetően szlovák-ruszin hatás eredménye, s ennek (de egyéb más vonatkozásoknak is) alapos vizsgálata az átvétel-átadás, a genetikus kapcsolatok, a nyelvcsere (elmagyarosodás) kérdését veti fel, amelyre Ujváry Zoltán előadásában utalt, s amely a hitvilág kutatásának is még a jövő feladatát jelenti. Az idegen etnikum (szlovák) valamiféle hatását kell esetleg tisztáznunk olyan jelenségek mögött is, amelyek pillanatnyilag sajátos, a palócföldre jellemző vonásnak tűnnek. Ilyen pl. a táltos terminus hiánya, holott a táltoshit minden eleme megtalálható a garabonciás diák hiedelemkörében, a garabonciás alakjához kötve, vagy éppen a tudós embereknél. Ez elsősorban a keleti és déli magyar népcsoportokkal szemben jelent eltérést, sajátos vonást. A Jászságban a palócföldhöz hasonló helyzettel találkozunk, amelyre Szabó László — ha végső megoldást nem is — de magyarázatot adott. (Diószegi Vilmos kutatásai, térképei alapján ugyanezzel a helyzettel: a táltos terminus hiányával találkozunk Nyugat- és Déldunántúlon is.) Figyelemre méltó, s alapos további kutatásokat igényel az a körülmény, hogy a szakirodalom, valamint saját alföldi és északi hegyvidéki terepkutatásaim alapján a halottlátó (léleklátó, tudós, jósasszony, stb.) vonatkozó adatok zömmel a palóc, vagy azzal szomszédos (palócos) területre vonatkoznak. (Bár maga a halottlátó alakja ismert pl. Szatmár megyében, s a Székelyföldön is.) A szakirodalom és a recens anyag által átfogott kb. 1000 éves időperiódusban a legtöbb halottlátó az említett területen működött. Ez a körülmény nem jelent kizárólagos palóc sajátosságot (lásd Székelyföld), mutathatja 38