Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Kapros Márta

Úgy gondolom, mindezeket szükséges figyelembe vennünk, amikor a palócok szokásaihoz, folklórjához közelítünk. KAPROS MÁRTA hozzászólása Ujváry Zoltán elmélyült, gondolatébresztő referátumához nehéz bármit is hozzátennem. Engedjék meg, hogy az összehasonlító kutatás kérdései után a palóc monográfia egy másik, alapvető módszertani követelményéhez fűzzek néhány adalékot, nevezetesen: a társadalmi összefüggések feltétlen figyelembe vétele valamennyi résztémánál, s — ami ettől elválaszthatatlan — a változások folyamatának nyomonkövetése. Témám, a születés körüli szokások, magába foglal olyan kérdéseket is (komaság intézménye, az újszülött családba fogadására vonatkozó hagyományok stb., amelyek közvetlenül beletartoznak a népi társadalom kutatási körébe. Nem ezekről kívánok most szólni, inkább néhány adattal szaporítanám a példák sorát arra vonatkozóan, hogy a népszokások alakításában, variánsainak létrejöttében, a szokásegyüttes változásaiban milyen mértékben lehet szerepe a gazdasági, társadalmi háttérnek. Alkalmanként a szokásrészek, elemek, jelentéktelennek látszó motívumok ilyen irányú mozgatórugóinak felderítése segítségünkre lehet az eltérő adatok közös nevezőre hozásában, illetve kiderülhet, hogy bizonyos különbségek nem feltétlenül etnokulturális specifikumok, hanem a falun vagy kistáji csoporton belüli gazdasági, társadalmi differenciáltságból adódnak. Megjegyzem, hogy felhozott példáimat az utóbbi 80—100 év gyakorlatából merítem, területileg Nógrád megyei anyagról van szó. Bár anyakönyvi kutatásokat nem végeztem, a hagyományos gyűjtési módszerrel sikerült felvázolnom a keresztnév-adás szokásait az említett időperiódusban. Ezen a földrajzi területen is az elsőszülött fiúnál jelentkezett legerősebben a szabályszerűség: vagy apja, vagy apai nagyapja nevét kapta. Gyakoriság tekintetében az apa neve elsődleges. Egy falun belül mindkét változat megtalálható. Az okot kutatva kiderült, hogy a módosabb, szülőkkel közös háztartásban élő, közösen gazdálkodó családoknál választották inkább a nagyapa esetleg (dédapa) nevét. E vonatkozásban nem a vérségi kapcsolat a meghatározó, mivel olyan esetben, amikor az apa „vőnek ment" az anyai nagyapa után nevezték el az újszülöttet. Ha valakinek nevét kapta a gyermek, ezzel a szülők mintegy tiszteletadásukat fejezték ki az illetővel szemben. A nagyapát; mint a gazdaság fejét ez természetszerűleg megillette. Burkoltan vagy bevallottan sokszor benne foglaltatott ebben a remény, hogy hagyatkozás, „válakozás" esetén a gazda majd előnyben részesíti a róla elnevezett gyermeket. Indokolják azzal is, hogy így a nagyapa, apa neve fennmarad. A közös fedél alatt élő családban azonban csak egy unoka kaphatta a gazda nevét, a később születetteket legtöbbször apjuk után keresztelték el. (A szülőktől külön lakó és gazdálkodó családokban is van példa a nagyapa utáni elnevezésre, azonban inkább a később született gyermekek között. Itt az apa iránti tisztelet válik fontosabbá.) A leánygyermekek névadása kevésbé volt kötött, főleg a sorrendiséget tekintve. Két dolgot emelnék csak ki. A szülőkkel együtt élő, egykéző gazdacsoládoknál a fiúhoz hasonlóan leánygyermeknél is fokozott következetességgel betartották az apai nagyszülő utáni névadás szokását. A szülőktől kü35