Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr

lenlétében előttem végre tisztán, hímezetlenül kimondani, hogy az 5 óhajtása is a kibékülés és a hazaköltözés".

47 Nógrád miegyében egyelőre még semmit sem tudtak ezekről a fejleményekről, itt még mindig a 48-as eseményekre emlékeztek, képviselőjükre, a bécsi forradalom egyik vezéralakjára, a honvédelmi bizottmány tagjára. Az októberi diploma kibocsátása után lassan megindult Nógrádban is a politikai élet. 1891. január 7-én Balassagyarmaton tartották meg a megye „ős közgyűlését", ahol a megyei választmány tagjává választották többek között Kossuth Lajost, Türr Istvánt, Horváth Mihályt, Deák Ferencet és Pulszky Ferencet. (Pulszkyt még Sáros, Szabolcs megye és Debrecen városa is megválasztotta bizottmányi tagul.) Az ős közgyűlés kijelentette, hogy ... . .az ország minden, jelesen a jogilag most is fennálló 1848-iki törvényeihez minden tekintetben ragaszkodik és semmit azokkal ellenkező törvényül el nem ismerhet. . .".

48 1861. január 16-án a király leiratban ítélte el a megyéknek ezt a törekvését és elrendelte, hogy „némely külföldön tartózkodni kényszerült hazánkfiainak e bizottmányba tett megválasztásuk megsemmisíttessenek!" A megyei bizottmány határozatban tiltakozott és leszögezte, ettől az állásponttól semmilyen fenyegetésre sem áll el. Pulszky Ferenc január 23-án levélben köszönte meg a megyének megválasztását: „Tekintetes Vármegye! Hosszú száműzetésem éjjelét valahára*, egy reménysugár deríti fel, midőn haliám, hogy a magyar nemzet 12 évi elnyomatása daczára az alkotmányosság alapján ismét feléledt és ősi szabadságát merész kézzel helyreállítja. Az illy diadal melly a meg törhetetlen nemzeti életerő tanúsága, elég ritka a történetekben és még ritkább azon jelenet, hogy midőn a haza a lelkesedés pillanatában fátyolt vet tulajdon szenvedéseire, nem felejtkezik meg azokról, kik érette szenvedtek. Mély megilletődéssel vettem azon hírt, hogy tekintetes Nógrád vármegye, melly ben életem legboldogabb idejét töltöttem és mellynek egyik kerületét válságos perczekben képviselni szerencsém volt, most is megemlékezik jó szándékomról, mert az idő rövidsége nem engedte, hogy azt a megye irányában tettel is bebizonyítsam. — A képviselői választmányba történt megválasztásom írt hozott szenvedéseimre, fogadja a tekintetes Vármegye hálás köszönetemmel ünnepélyes eskümet hogy a mint a hazáért szívesen eltűrtem vagyonom vesztét, nevemnek a bitófára szegzését és egy hosszú száműzetésnek minden nyomorúságát, úgy ezentúl is hazám dicsősége és jobb léte fog minden tetteimnek irányt adni, akár békére, akár harcra forduljon a sors koczkája. Megújítván örökös hálámnak nyilatkozatát, maradok a tekintetes vármegyének minden körülmények közt tántoríthatatlan híve."

49 Tizenöt nap telt el azóta, hogy, Pulszky végleg eldöntötte magában, hogy szakít Kossuthtal, s igyekszik a hazafelé vezető utat egyre simábbá tenni. Ebben a levélben viszont szót sent ejt erről, általános frázisokat hangoztat, bár itt is felvillan egy pillanatra alternatívája (Garibaldi, vagy Deák — „ ... akár békére, akár harcra forduljon a sors koczkája".) Nem kellett sokáig várniuk a nógrádiaknak ahhoz, hogy Pulszky szándékait megismerjék. 1861 márciusában megkezdődtek a választási küzdelmek az új országgyűlésre. Valóban küzdelmek voltak, mert az 338