Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr

— az eladó gróf Forgách Pál az uradalmon hagyott 155 681 Ft — Pulszky Ferencné asszony adott 200 000 Ft — Fejérváry Gábor adott 140 470 Ft — Walter August 35 671 Ft — Coburg herceg 100 000 Ft — Walter Leohnard úr 5 000 Ft — Biedermann Gusztáv 50 000 Ft — gróf Berényi Miklós úr 11 280 Ft —• Benningsen Mária asszony 12 000 Ft Összesen: 710 102 Ft Még egyéb kölcsönökben felvettek 23 000 Ft-ot, így tehát összesen 733 102 Ft-tal rendelkeztek.

15 Pulszky bízott erejében és fiatalságában, biztos volt abban, hogy viszsza tudja fizetni ia kölcsönöket. A vásárlással ő lett az ország egyik legszebb tájának és a szécsényi várkastélynak az ura. AZ ELSŐ ESZTENDŐK Pulszkyék 1846 szeptemberében költöztek Szécsénybe. A birtokot és a kastélyt igen elhanyagolt állapotban találták, és a kölcsön egy részét a felújításra, a park rendbe hozatalára, a gazdiasági eszközök, az állatállomány kiegészítésére használták fel.

1G Lassan berendezkedtek, és kastélyukban igen élénk társasági élet alakult ki. Gyakoriak voltak a vendégek, hazaiak, külföldiek egyaránt, így pl. Thomas Clark Angliából, aki még évek múlva is szívesen emlékezett vissza szécsényi látogatására.

17 Sűrűn megfordult náluk Lisznyai Kálmán és Szontágh Pál is, akivel egyébként Pulszky igen jó barátságban volt. Szórakoztatásul epigrammákat írtak a megye nevesebb embereiről és önmagukról is. Szontágh Pulszkyról igen találóan ezt költötte: „Éles ugyan nyelved, de hiányzik az éle szemednek; Élesb szem, sima nyelv, Pulszky, nem ártana meg."

18 A kastély melléképületeit is átalakították. Az egyik vártoronyból magtár, a másikból evangélikus templom lett, míg a harmadikat — az egykori börtönt — lakásnak rendezték be. 1847-ben a nagy éhínség idején segítettek az arra rászorulókon, több száz embernek altak enni, hitelbe osztottak gabonát, közmunkákat szerveztek.

19 Bizonyos fokig a birtok gazdálkodása is átalakult. Fokozott takarmánytermesztésre tértek át. Jelentős mennyiségű lóherét, lucernát termesztettek. Az állattenyésztésre jellemző lett az istállózó állattartás. A munkák nagy részét bérmunkásokkal végeztették el. Nőtt az állandóan alkalmazott, konvenciós béresek száma. Fejlődött a juhászat is. Űj aklokat építettek, a nyírást is korszerűsítették. Az aratásnál viszont megőrizték a hagyományt, az elavultat: a szegényebb — elsősorban szlovák — falvak lakói végezték azt» a cséplést pedig nyomtatással végezték. Jelentősen csökkentették az udvari személyzetet is: orvos, két kertész, három kézműves, egy szobalány és néhány konyhai ember tartozott ide. (Egyébként 330