Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr

Visszatérve Eperjesre, abban a híres kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan a magyar irodalom, történelem olyan jeles alakjai kerültek ki, mint Sárosi Gyula, Irányi Dániel, Kerényi Frigyes, Lisznyai Kálmán, sőt Kossuth Lajos is e kollégium növendéke volt. Ám a kollégiumi szellemnél nagyobb hatást tett rá anyai nagybátyja, a kor híres műgyűjtője: Fejérváry Gábor. Ez a nagy műveltségű, európai szellemű tudós 1829-Ьец költözött Eperjesre, s felismerve Pulszky tehetségét, „önkéntes" tanárjává vált és megszerettette fiatal unokaöccsével a régészetet, a tudományok művelését. Az ő társaságában indult útnak 1833-ban első külföldi útjára — a reformkori magyar utazók közül az elsők között — Pulszky Ferenc. Útba ejtették Fozsonyt, ahol az éppen ülésező diétán láthatta, hallhatta az országos politikát alakító férfiakat, közöttük Kölcseyt, Beöthy Ödönt, Balogh Jánost. Ütjük során meglátogatták a kor híres tudósait, Olaszországban pedig nem győzte ámuló szemekkel magába szívni mindazt a csodát, amely körülvette: a múlt, az antik világ megannyi emlékét, s a jelen nagyszerű művészetét. Az utazás rendkívüli jelentőségű volt Pulszky számára: „...nagy mértékben érlelte, gyorsította fejlődését a világnézet és történetfilozófia, valamint a művészet, az ízlés területén. Ez az út szabadította fel benne egyszersmind az alkotó energiákat, az írói hajlamokat, adta meg a pályakezdő embernek az aktív közéleti fellépésre a döntő impulzusokat.

2 Visszatérve jogi tanulmányokat folytatott, majd 1834-ben a pozsonyi országgyűlésen jurátuskodott. Belekóstolt a politikába és lassan az országgyűlési ifjak egyik kiválóságaként tartották számon. A következő esztendőben ügyvédi vizsgát tett és mint Sáros vármegye aljegyzője kezdi politikai pályáját. „Minden előrelátás szerint tehát »aurea mediocritas« várt rám, gazdálkodva jószágomon, mint több tekintetes vármegyék előkelő táblabírájára, s a protestáns egyház egyik felügyelőjére. .." — írja visszaemlékezéseiben.

3 Ám, hogy mégsem az arany középszer várt rá, abban egy váratlan fordulat játszott szerepet. 1839-ben meglehetősen furcsa körülmények között Sáros megyében követté választották. A konzervatívok olyan jelentős jelöltjét győzte le, mint Dessewfy Aurél. Az országgyűlésen Pulszky az ellenzék táborában tűnt fel, s hamarosan felfigyeltek a harcias szónoklatú, határozott fellépésű fiatal követre. A tudományos világ már előbb észrevette kiemelkedő képességeit. Ifjúkora óta vonzódott a régészethez, 1834-ben iá római Archaeológiai Intézet — több hazai régiségről készített leírása, rajza alapján — levelező tagjának választotta meg. Idehaza pedig cikkeket írt a magyar történelemről és egy útirajzot második külföldi útjáról, amelyet 1836-ban Nyugat-Európában tett nagybátyjával. Mindezek alapján 1838-ban az Akadémia levelező tagjává választotta. A pályája elejém álló 24 éves ifjú igen nagy megtiszteltetésnek érezte a döntést. (Mint ahogy az is volt valójában.) Az ajánlóiratot Toldy Ferenc éa Szemere Pál írta, akik az újabban feltűnt írók egyik legtehetségesebbjének, világot látott, nagy tudású férfinak nevezik. Irodalmi, politikai tevékenységének is köszönhetően az országgyűlés először a váltótörvényt alkotó bizottság tagjává választotta, majd az új 326