Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Praznovszky Mihály: Pulszky Ferenc a szécsényi földesúr

bűntetőtörvénykönyvet kidolgozandó bizottság tagja lett. Ebben a testületben együtt dolgozott Deákkal, Eötvössel, Klauzállal, Teleki Józseffel. Bizottságbeli munkájában feladata a külföldi források felhasználása, összefoglalása volt, ő tartottt a kapcsolatot a kor híres jogtudósával Kari Mittermaierral. (Ettől az időtől kezdve a politikában a külföldi ügyek szakértőjeként tartják számon). És ekkor tűnik fel jellemének azon fogyatékossága is, amely annyi ellene indított támadásnak lett előidézője, s amit Mikszáth; jó néhány évtized múlva így fogalmazott meg: „Sokra kezdték tartani, bár nem szerették, mert már fiatalon is különcködött... Kézzel-lábbal igyekezett előretörni, de annyira cinikus volt, hogy a tapintatot soha nem tartotta szem előtt, beszédjében és cselekedeteiben kíméletlen, nem bírta magát féken tartani, vagy mérsékelni, ami a szájára jött azt elmondta, akár használt a pártjának, akár nem.. ."

4 Ez a mindenáron való előretörés juttatta el őt odáig, hogy sokan kétkulacsossággal vádolták, eszmei irányváltoztatásai miatt politikai hitele megrendült. Követ korában még Széchenyi jó barátja volt, majd 1841-ben csatlakozott — régi kapcsolatait nem feladva — Kossuth táborához, hamarosan megjelent első cikke is a Pesti Hírlapban. Ám az ellenzéken belül sem volt egységes álláspontja, hol mint a centralisták szószólója, hol mint Kossuth rendíthetetlen híve nyilatkozott. Az 1843—44. évi országgyűlésre már nem jelöltette magát. Ismét Olaszországba utazott, ahol archeológiai tanulmányoknak szentelve idejét, teljesen kikapcsolódott a politikából és a magyar országgyűlés eseményeiből. Tudományos, politikai hírneve itthon is, külföldön is egyre erősödött. Előbbit bizonyítja az, hogy még 1840-ben az Akadémián rendes taggá választották, (székfoglalóját 1841. augusztus 28-án tartotta meg. ,,A régi műemlékek befolyásáról az új művészetre" címmel.) az utóbbit pedig az augsburgi Allgemeine Zeitungban írott cikkei hozták meg számára. Ezekben a cikkekben Pulszky hitelesen — báró Zedlitz rosszindulatú írásaival polemizálva —, az igazságnak megfelelően mutatta be a magyar fejlődést, a társadalmi haladásért vívott harc eredményeit. így lett publicisztikai tevékenységével szószólója külföldön a magyar reformküzdelmeknek. Közéleti tudományos szereplésén túl, ezek az esztendők magánéletében is jelentős változást hoztak. Bécsben megismerkedett a gazdag Walter bankár művelt, okos leányával, Theréziával. Otthonukban, a Razumovsky-villában tartott estélyeken Bécs nagypolgári — liberális alakjainak színe-java — Eduard von Bauernfeld, Anastasius Grün, Hammer Purgstall báró —, s természetesen magyar gyűlölet vette körül. Utóbbiban különösen apja járt az élen.

5 Ezért hatott hát a meglepetés erejével az a hír, hogy az elkényeztetett, gazdag leány (megismerkedésük előtt sorsjegyen még 200 ezer forintot is nyert) a rebellis, nyughatatlan magyar hírében álló Pulszkynak adja a kezét. Ezzel a házassággal Pulszkyból — a nem túl gazdag középnemesből — az ország egyik leggazdagabb mágnása lett. Házasságkötésük után nem sokkal Pulszky új hazájába, Magyarországra hozta ifjú feleségét és Szécsénybe költöztek. 327