Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

gyedik kötetében. Ugyanitt olvashatunk ,,az ország történeteiről, nagy és jeles embereinek megkülönböztetett cselekedeteiről 1229—1737" közötti időből. Részletesen foglalkozik a Ghymesi és gácsi gróf Forgách család történetével. Itt találjuk a Forgách család származási tábláját (1200—1823). Utolsó helyen említi a szerző IV. Forgách Józsefet, aki Szécsény várában lakik; „mély tudományú magyar gróf, s ugyanazért jó, bölcs s igaz hazafi, aki iránt ezeknek írója 30 és több esztendők óta egyenlő tisztelettel viseltetik."

30 Több jeles okmányt, ritka könyveket ajándékozott a vármegyének. Jelentős a levelezése is. A IV. kötet fejezeteiben a vármegye főispánjait (1108—1807), alispánjait (1283—1818) sorolja fel a szerző. Olvashatunk még a vármegye pecsétjeiről. Az utolsó fejezetben „Azon hiányosságok és fogyatkozások"-ról olvashatunk, „melyeknek orvoslások szükséges." Észrevételeit (a közjót illető hiányosságokat) 23 pontban foglalja össze. Ezekből szóljunk néhányról: — Nincs a vármegyének főiskolája. A tehetségesebb szülők Vácra, Egerbe küldik gyerekeiket. Hiába van a ferencesrendnek kolostora Füleken és Szécsényben, ha azoknak a tanításba befolyásuk nincs ! — Ostorozza a léhűtő nemes ifjakat, akik a köznek nem használnak, sőt még atyai örökségüket is elprédálják. Ezeknek birtokait vehesse zár alá a vármegye. — Nincs a vármegyében királyi város, ahol a kultúra kiterebélyesedhetne. Ezért tudnak még a történetírók is keveset Nógrád megyéről. — Nincs a vármegyében közkönyvtár. Vannak egyes nemesi családoknál könyvtárak (gr. Forgách József Szécsény, B. Prónay Lajos Kutas, Kubinyi András Videfalva) vagy pl. a losonci gimnáziumnak, de nincs közkönyvtára a vármegyének. — Nincs a vármegyében „könyvnyomtató műhely." — Ügy írjanak az írók, hogy a olvasók meg is értsék azt. Szükség volna lexikonra, akkor bátran lehetne új vagy megváltoztatott szavakkal élni, mert ,,ha az olvasó felakadna valamely kifejezés értelmén, azt a lexikonban feltalálná." — A gácsi posztógyáron kívül nincs más gyár a vármegyében. — Szükséges az utak, vizek, hidak rendbehozatala. — Szükség van képzett és elegendő számú bábára. —• Szabályozni kell a koldulást. Minden falu tartsa el a saját szegényeit. A történetíró Mocsáry Antal monográfiájának ismertetése után már csak az indító gondolat mellett egy záró, értékelő gondolatra van szükség: A részben felvilágosodott gondolkodású („1784-ben, az akkor még magasztos eszmékért küzdő szabadkőművességnek »Az erényes zarándokhoz« címzett, Balassagyarmaton megalakult páholyába lépett")

31 Mocsáry Antal adta ki 1826-ban megyei monográfiáját, mely a kor tudományos színvonalán állt, történeti forrásértékű, nyelvében is korát tükröző, szerzője osztályszemléletét magán viselő mű, melynek helye van helytörténeti irodalmunkban. 314