Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

A SZÉPÍRÓ MOCSÁRY ANTAL Munkássága ezen területének bemutatásához kiindulópont Vitkovics Mihály, Kazinczy Ferenc, Mocsáry Antal barátsága. E barátság írásos dokumentumai Vitkovics levele Kazinczyhoz Mocsáryról, Vitkovics versei Mocsáry Antalhoz, Kazinczy Ferenc levelei Mocsáryhoz. Az írások dokumentatív ereje mellett hangsúlyozni kell azt, hogy a levélváltások, személyes találkozások alapvetően meghatározták e barátság szellemi tartalmát. Vitkovics Mihály (1778—1829) kora jeles ügyvédje, aki a Majthényiak és a Madáchok ügyvédjeként megfordult többször a megyében; sokat foglalkozik szépirodalommal is. A dal, az epigramma, a mese jó tollú művelője. Vonzódik a színi irodalom felé is. Kazinczy, Mocsáry, Vitkovics „triász" mellett tagja a Horváth István, Szemere, Vitkovics „triász"-nak is, melynek célkitűzése: „Kazinczy irányát a fővárosban képviselni és közhatását támogatni." Prózájában a legjelentősebbek a levelei. Tősgyökeres magyarság, nagy nyelvgond jellemzi munkáját. „Szerette, ha a jók szerették s dicsérték. ... S ebben nem is volt hiánya. Kazinczy, Berzsenyi epistolájokkal, Virág, Szemere, Kulcsár, Verseghi versezetekkel tisztelték meg nevét."

32 Kazinczyhoz 1810. október 16-i levelében leírja találkozását Mocsáry Antallal. „Pomázon szerencsém vala megösmerkednem Bocsári Mocsáry Antal úrral, aki tégedet, barátom jól ösmer és különös tisztelettel tart literátori sok érdemeidért." Szól a továbbiakban Mocsáryról, a költőről. „Megvallotta, hogy ő örömestebb hexametrizálna, de sok munkájába kerül. . . . Ö, amint mondja, egydül a maga időtöltéséért, és nem másért, dúdolgat."

33 A barát Vitkovics közvetlenül is fordul Mocsáry Antalhoz. Verssel köszönti névnapja alkalmával. Magasztalva említi nevét azért is, mert szíve örömét jelenti neki a vele való barátság: „Fesse ez a két vers... szívem örömjét, Add meg, s lelkem ezért téged áldani fog." Ügyvédi munkája közben időnként feledi a költészetet. Mocsáry Antallal való barátságának köszönheti, hogy újra írni kezdett. Bár sokszor kedvét is vesztette: „Nincs becse most a szép tudománynak, s hasztalan ember Aki poéta nevet mai világban visel. Ámde Pomázra jővén, veled, jó férfi, Mocsáry, A magyar istenség engem összehozott. Ö véled, kinek ősz hajait régóta borostyán Fekszi, s sok érdemidért Hunnia áldva becsül." Vitkovics az ember, a költő Mocsáryt egyaránt dicsőíti. Bízik abban, hogy a bölcsek meg fogják kedvelni, s hogy Mocsáry kebelébe fogja zárni mint barátot : „S verseimet verssel visszafizetni fogod. Több jutalom nem kell, gazdag leszek untig ezáltal, S mennyei érzéssel töltik el életemet.'''^

1 315