Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Zólyomi József

Pontos statisztikánk nincs, de eddigi ismereteink szerint több mint száz település pusztult, illetve néptelenedett el megyénkben a törökdúlás következ­tében. Ezek újratelepítéséről gondoskodni kellett. A betelepítés nem szerve­zett, hanem spontán érkezőkkel történt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az északi megyékből elvándorolni szándékozóknak az éj leple alatt kellett szülőfalujukat elhagyni, nehogy a helyi hatóságok megakadályozzák a szökést. A megye mihelyst tudomást szerzett a szökésről, értesítette a szomszédos me­gyéket, hogy a hozzájuk érkező szökött családokat szolgáltassák vissza. A szökevények éppen ettől való félelmükben, saját otthonuk megyéjét átlépve, megváltoztatták nevüket, nehogy a hatóságok rájuk találjanak. Tanúvallomások, peresanyagok ezres tételei bizonyítják e névváltozások megtörténtét. Megjegy­zem, levéltári kutatásaink során nem találkoztunk olyan esettel, hogy a Nóg­rád megyébe szököttek közül bárkit is visszaszolgáltattak volna, hiszen a föld­birtokosok, a több házhellyel rendelkező nemesek örültek, ha telkeiket be tudták népesíteni. Nógrád megye már az újratelepítés időszakában sem volt földbőségben. Az 1715—1720-as összeírás több járás községeinél megemlíti, hogy földjük kevés, az ott lakó családok megélhetését nem biztosítja. Ezért több, Nógrád megyébe települt szlovák család, néhány évi itt tartózkodás után, jobb meg­élhetést biztosító alföldi megyékbe költözött. Fügedi Erik e vándorlásra vonat­kozó megyei összeírás alapján kiszámította, hogy a megyéből elköltözőitek száma 1860—1720 között több mint ötezer fő lehetett. Ebből az összeírásból kitűnik az is, hogy az egy községből elszökött családok ritkán települtek meg azonos községben. Néhány példával legyen szabad ezt illusztrálnom: 1720-ig Jászfényszaruba 16 család költözött Nógrád megye 12 falujából. Jászberénybe ugyanebben az időben 46 család települt le a megye 30 falujából. A későbbi években is hasonló szóródást mutatnak a megyéből elköltözők. Vagyis egy-egy faluból 1—2 család költözött azonos helyre. Az eddig elmondottak alkalmat adnak két következtetés levonására: a) Óvatosan kell bánni a névanyag összehasonlítással, az ebből levonható tanulságokkal, mert mint láttuk a Nógrádba érkezők és innen elván­dorlók elég gyakran megváltoztatták nevüket. b) Adataink alapján nem tarthatjuk helyesnek azt a kialakult gyakorlatot, hogy a Nógrád megyéből az Alföldre szökött jobbágyot a nógrádi tár­gyi és személyi kultúra hordozójának tekintsük, hiszen az elköltözőitek többsége csupán néhány esztendeig élt Nógrádban. Recens gyűjtésünk­nél figyelembe kell venni azt a 150—200 esztendőt is, amely az ottani letelepedéstől eltelt, a többszörös generáció váltást, a táji adottság sokirányú hatását. Előbb már említést tettem arról, hogy megyénk az újratelepítés időszaká­ban nem volt földbőségben. Az erdős vidékeken sokat segített ezen a föld­birtokosok engedélyével végzett irtványföldek létesítése. A Cserhát hegység völgyeiben meghúzódó falvakban számos olyan jobbágyról tudunk, akinek évenként 100—150—200 mázsa gabonája termett, a telki földeknél 3—4-szer nagyobb irtványföldeken. Ezen a vidéken találkozhattunk olyan zsellérekkel, akik maguk is zselléreket alkalmaztak. A 18. század közepétől kedvezőtlenül hatott a megye parasztságára a majorsági gazdálkodás kibontakozása. A megye falvaiból tömegesen érkeznek a panaszos levelek a vármegyeházára, a paraszti telki és irtványföldek meg­csonkítása miatt. A megye mintegy negyven falujából közlik, hogy a helybeli 27

Next

/
Thumbnails
Contents