Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)

délutáni órában. Fokozatosan bővítették a szakosztályokat, s így a 30-as évek elején a következők működtek: torna, atlétika, futball, játék, télisport (sí, korcsolya, jéghockey), úszás, tenisz, pingpong, vízipóló, céllövészet, vívó. A sportolás helyi célja megegyezett a cserkészcsapat céljával: „Emberebb embert, magyarabb magyart!" A sportolási lehetőségeket a rendszeres házi bajnokságok, jelvényszerző versenyek, és a város más intézményeivel közösen szervezett versenyek (polgári iskola, csendőriskola, SKB Rt. tisztviselői, SBTC stb.) biztosították. Az ifjúság rendelkezésére álltak az iskola udvarán, ül. a későbbiekben felépítendő tornatermen kívül az SBTC sportlétesítményei, a bányatársulat leventeotthona, az acélgyári iskola tornaterme, az acélgyári korcsolyapálya és a MOVE céllövő pályája. 1933-tól, ül. 1935-től két új szakosztállyal bővült, a sportkör, beindult a sakk- és a szertorna-szakosztály, az 1938/39-es tanévben pedig kosárlabdacsapata is volt már az iskolának. Az iskolai soort fokozatos erősítése és az egész tanulóifjúságot átfogó jellege, de különösen a vívásnak mint a legnemzetibb sport"-nak a bevezetése egyértelműen bizonyítják, hogy a salgótarjáni gimnázium sem maradt le a militarista szellemű nevelés fokozásában. A Vasvári Pál Cserkészcsapat is 1924 őszén alakult meg, de a Magyar Cserkészszövetség csak 1927 áprilisában igazolta le. Létszámát tekintve nem volt jelentős egyesület, általában a tanulók 15—20 %-át foglalta magában. Anélkül, hogy részletezni kívánnánk a gimnázium cserkészcsapatának a tevékenységét, le kell írnunk, hogy közvetlen célján túl, tehát a próbák, próbarendszerek, bizonyos fokú munkára nevelési módszerek, táborozások stb. segítségével cserkész jellem kifejlesztése nacionalista hazafiak nevelése volt a fő célja. Egészen pontosan és világosan: „Jellemes magyar fiút, leendő magyar férfit, praktikus, egészséges életfelfogású jó és erős embert akarunk adni a sivár magyar jelenben a biztos jövő számára."

30 AZ ÜT AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG Az államosítással kapcsolatban ismét emlékeztetnünk kell a gimnázium fenntartási költségeire és annak forrásaira. A vállalatok hozzájárulása alig tette ki az iskolai költségvetés felét (sőt, a későbbiekben ez is csökkent, s így az általában hiányzó 50 %-ot a tandíjakból kellett volna fedezni. E miatt a tandíjak a már ismertetetteknél is magasabbak lettek volna. Éppen a Salgótarjáni Reálgimnázium Felügyelő Bizottsága már 1925.'májusában „Kérő-szó"-vál adományokért fordult „a társadalom kultúra pártoló, nemesen gondolkodó tagjaihoz", azaz a szülőkhöz és a nagyközönséghez,

31 majd júliusban 10 mililó korona összegű segélykérelemmel a város képviselő testületéhez. A testület — abban a reményben, hogy a felügyelő bizottság első feladata lesz az államosítás és a nyilvánosság megszerzése —• megszavazta a 10 millió korona havi segélyt az 1925/26-os tanévre.

32 A gimnázium a továbbiakban is igényelte a segélyt, s meg is kapta minden tanévre. Pengőben havi 800-at, azaz évi 9600-at. A támogatást 1936-ban véglegesítették 5 évre szólóan. Förster Kálmán polgármesternek Sztranyavszky belügyi államtitkárral (Salgótarjáán képviselőjével) folytatott magánlevelezéséből kiderült, hogy a gimnázium sorsa 1928-ban 271