Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)
bizonytalanná vált, mert fenntartását sem a város, sem a vállalatok „nem tudták" vállalni. A költségvetések bizonytalansága miatt a tanárokat sem véglegesíthették, ami az oktató-nevelő munkára sem hatott kedvezően. A felügyelő bizottság sem talált kivezető utat a nehéz helyzetből, s így a Förster-Sztranyovszky-Klebersberg, illetve Kornis vonalon próbálta megszerezni az államosítást, vagy legalább jelentősebb állami segélyhez jutni. Az államosítás érdekében a képviselő testület küldöttséget is menesztett a VKM-hez, s a szóbeli majd a későbbi írásbeli kérelmek indokai között a nehéz anyagi körülményekre való hivatkozás mellett mindig szerepeltette Salgótarján határváros voltát, az „intelligencia" számának növekedését a városban stb. Klébersberg azt a kijelentést tette a küldöttség előtt, hogy hajlandó elrendelni az államosítást, ha a város vagy más valaki felépít egy új gimnáziumi épületet. Mindezek után a kultuszminiszter Sztranyavszkynak írt 1928. július 28-i levelében közölte, hogy — mivel a fenntartó nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő épületet emeljen — a salgótarjáni középiskola még nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ő egy állami iskolától elvár, s ezért az államosítás iránti kérelmet nem áll módjában teljesíteni. 34 Vissztérve a költségvetésre, a tandíjakból befolyó összeg nagy mértékben függött a tanulói létszámtól is, azaz az iskolának érdeke volt, hogy minél több tanulója legyen. Viszont ha a létszámot emelni akarták, akkor az iskola befogadó képességét is növelni kellett. Ennek a lehetőségét próbálták többszöri tanterembővítéssel, valamint új épület emelésével megteremteni, ami ugyancsak sok pénzbe került, nem is részletezve a tanerők számának emelésével járó többletkiadásokat. Ebben az ördögi körben való keringés, az állandó bizonytalanság érzete nyomta rá a bélyegét az iskola életére, s tulajdonképpen anyagi okok voltak a legfőbb mozgatói annak, hogy a felügyelő bizottság és a város minden kapcsolatot és lehetőséget felhasznált az államosítás érdekében. A salgótarjáni gimnázium államosítását végülis felemás módon oldották meg. Megszüntették a 8 osztályos gimnáziumot, méghozzá úgy, hogy a felső 4 gimnáziumi osztályt az 1939/40-es tanévtől kezdve fokozatosan kezdték elsorvasztani, helyébe ugyancsak fokozatosan kiépítettek egy 4 osztályos kereskedelmi iskolát. A gimnázium alsó 4 osztálya továbbra is folyamatosan működött. így az 1939/40-es tanévben a következő helyzet alakult ki: működött az alsó 4 gimnáziumi osztály, a visszafejlesztendő reálgimnáziumi osztályok közül a VI— VII— VIII., és beindult a kereskedelmi iskola I. évfolyama. Az államosítás végrehajtását a bányatársulat és a város közötti tárgyalások előzték meg. 1939. május 12-én megegyezés született az SKB Rt és a város képviselői között, mely szerint a bányatársulat „ajándék jogcímen" az iskola addigi ingatlanait és felszereléseit az épületekkel együtt átadta a városnak, továbbá 100 ezer pengőt adományoz az átépítésre és a létesítendő kereskedelmi iskola felépítésére. Külön pénzügyi zavarokat okozott a tanárok állami státusba vétele, és a tanárok szolgálati lakásainak felmondása az SKB Rt és a Rimamurányi Rt részéről. Mindebben az a lényeg, hogy az intézet teljes államosítása csak 1940. január 1-én történt meg, s amint azt a felemás megoldásból láthattuk, az állami kezelésbe vétel sem oldotta meg a középiskola egész működésére jellemző szervezési gondokat. 272
