Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)

Az 1934 októberében a VKM-hez előterjesztett államosítási kérelemben olvasható kimutatás szerint 15 ilyen származású tanuló járt az iskolába. Ez az akkori 225 tanulóknak az 5,8 %-a. Az értesítőből legkevesebb 65 olvasható ki — közöttük 62 segédszemély! — 23%. Szintén államosítás iránti kérelemben olvasható, hogy 252 növendékből 27 munkás-paraszt származású tanulója volt a gimnáziumnak az 1937/38-as tanévben. Ez mindössze »10 %-ot tesz ki. Sajnos e három utóbbi adalék sem elegendő ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk a munkás-paraszt származású tanulók százalékarányát, de mindenesetre bizonyossá tették, hogy számuk nem lehetett olyan magas, mint azt eddig vélték, sőt, jogosan kijelenthetjük: az évkönyvek idevonatkozó adatait nem célszerű kritikátlanul átvenni, mert ha nem kontrolláljuk őket, messze kerülhetünk a valóságtól. Figyelembe véve az eltérések nem jelentéktelen mértékét, a nem munkás-paraszt szülők most már pontosabb elkülöníthetőségét — beleértve az előző adatok alapján a segédszemélyekből minimálisan elvonható nem munkás és paraszti elemeket, de ugyanakkor azt is szem előtt tartva, hogy Salgótarjánban jóval magasabb volt a munkások aránya az ország más munkástelepüléseinél, nagyon óvatosan 15 % körülinek jelöljük meg a munkás-paraszt származású tanulók arányát a salgótarjáni gimnáziumban. Bizonyos elméleti, elvi jellegű feltételezésekből indultunk ki, többek között a korszak antidemokratizmusából, népellenességéből. Térjünk vissza ehhez, s idézzük néhány jellemző gondolatot az ellenforradalmi korszak egyik fő ideológusától, Kornis Gyulától, mintegy visszafelé is bizonyítva, megerősítve a föntebb kifejtetteket: ,,... a kultúrpolitikának az a feladata, hogy a kultúrjavak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskodjék, s ezzel a társadalom egyensúlyát biztosítsa. Mert a nemzet mint egész csak úgy képes a szükséges közös munkára, ha organizmusának minden szerve megkapja a neki megfelelő műveltséget."

16 Kornis szerint az alsó rétegből kiemelkedő szellemi munkások „intellektuális parvenükké" válnak, akikből hiányzik a finom, szervesen kifejlődött lelki kultúra, és ezért figyelmen kívül hagynak mindent, „ami... lelki hozzásímulást kíván". Mindennek a társadalmi veszélyességét súlyosnak tartja, ugyanis: „A morál nélküli intellektuális parvenü, a legveszedelmesebb embertípus: a farkas intelligencia."

17 Amikor a Salgótarjáni dr. Chorin Ferenc Gimnázium Intéző Bizottsága kérelemmel fordult a VKM-hez, hogy továbbra is engedélyezze bejáró leánymagántanulók felvételét, mert különben az iskolát súlyos anyagi veszteség érné, akkor az alább idézett indokokban „tetten érhetjük" a Kornis-féle kultúrpolitika lényegét: „Nemzetműveltségi és társadalompolitikai szempontból sem lehet előnyös az, hogy munkásgyermek tömegekkel alacsonyabb tandíjak mellett duzzasszuk meg a hiányzó leánytanulók helyett az egyes osztályok létszámát, mert hiszen 15 év tapasztalata megtanított bennünket arra, hogy az itteni munkásgyermekek szellemi és erkölcsi világa nem olyan összetételű, amelyből értékes nemzeti és társadalmi egyedeket tudnánk teljes biztonsággal kialakítani."

18 A minden társadalmi rétegnek a neki megfelelő műveltséget — elméleten és gyakorlati érvényesítésén túl a munkás és paraszt származású gyermekek középiskolába járásának egyik fő akadályát a rendkívül 264