Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Morvay Judit

mai, szocialista struktúrájáról. Ezek és a klasszikus néprajzi tanulmányok együttesen fogják érzékelni azt a folyamatot, amelyben egy hagyományőrző paraszt-társadalom átlép a szocializmus keretei közé. A fejezetek beosztása szerint első lenne a mai társadalmi kép bemutatása, és csak azután jönne a hagyományos palóc paraszti társadalomnak az ismertetése. Ezt követné a mezőgazdaságról és az idénymunkákról egy fejezet, amely a palócok jellegzetes tevékenysége volt 1944-ig. A történeti és társadalmi tudatról Szabó László számolna be, ezután következne a fejezet összefoglalása. Ha palóckutatással foglalkozunk, elsősorban az etnikum körülhatárolásának a kérdése az, amelyik a legtöbb problémát adja. Véleményem szerint á körülhatárolás sokkal kidolgozottabb és bonyolultabb módszereket igényel, mint amivel jelenleg dolgozunk. Csak megkerüljük a kérdést akkor ha kutatópontokat állítunk fel. A kutatópontok kijelölése és felgyűjtése nagyon hasznos, és a konkrét anyagnak a megismeréséhez rendkívül sok segítséget fog nyújtani, de megoldani a felvetett kérdést ezzel a módszerrel nem lehet. Én azt hiszem, hogy egy részletesebb és nagyobb kutatás fogja eldönteni, hogy a palóc etnikum határai hol vannak, illetve vannak-e egyáltalában. Természetesen adottságnak kell, hogy vegyük azt a tényt, hogy palócok vannak. Az, hogy palóc kulturális területről beszélünk, s mint néprajzi szakterminológiát használjuk azt bizonyítja, hogy volt a magyar etnikum keretén belül egy olyan népcsoport, amelynek a társadalmi szerkezetét, paraszti kultúráját némileg egységesnek látták a szakemberek. Ennek a területnek a körülhatárolása a múltban is bizonytalan volt. Az bizonyos, hogy a palócnak nevezett terület a magyar etnikai csoportok között a leghagyományőrzőbbek közé tartozott. Ennek magyarázata bonyolult: a táj történelme, aránylagos bolygatatlansága, a birtokviszonyok, a település-hálózat sűrűsége, a földrajzi környezet stb., stb. mind szerepet játszott abban, hogy ez a terület, ez a népcsoport sajátos arculatot nyerjen. Kiemelném a felsorolt okok közül azt a társadalom szempontjából lényeges mozzanatot, hogy a XVII—

XVII. századi nagy népmozgások ezt a területet ha érintették is, az újratelepülés erőszakosabb, felsőbb beavatkozás nélkül, paraszti szerveződésben jött létre. Az e területről való kitelepülés, illetve újratelepülés olyan hagyományos szisztéma szerint ment végbe, amely bizonyos keretekkel eleve szolgált. A XVIII. századi túlnépesedés konfliktusait mondhatnám természetes, egészséges úton vezették le a palócok. Szeretnék egy másik, a társadalom szempontjából szintén lényeges tényt kiemelni. A palóc területen a falvak közé beékelődött közép és nagybirtokok közül egyesek a XIX. sz. végéig hagyományos szervezésben gazdálkodtak. Termelési szervezetük és módszereik konzervatívok voltak. Teljesen eltértek ezek a nagybirtokok pl. a dunántúli nagybirtokoktól, nem csak szervezetükben és módszereikben, hanem abban is, hogy pl. a dunántúli nagybirtokok a környező falukkal semmiféle kapcsolatban nem voltak. A hagyományosan gazdálkodó nagybirtok viszont felhasználta a falu társadalmi szerkezetét, intézményeit, az ösztönzések, a megtorlások, a munkaszervezés, bizonyos intézkedések a hagyományos paraszti társadalmon keresztül érvényesültek. Ha a palóc területet, mint egy nagyobb táji egységet vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a nagytáji munkamegosztás igen nagy szerepet játszott (Alföld-Felvidék). Termelési szintjükön a nagytáji munkamegosztás szükségszerű volt, a gazdálkodási szint, a táji adottságok, a társadalmi struktúra létfontosságúvá tette számukra ezeket a kapcsolatokat. Ugyancsak megtalálhatjuk kistáji viszonylatban is a termelésnek ilyen jellegű felosztását. Ha az 21