Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Morvay Judit

Atlasz „sok oldalról közelíti meg a kultúra táji tagoltságát, és a jelenségek vagy jelenségcsoportok sűrűsödéséből kiolvashat majd etnokulturális csopor­tokat." Ezzel a megállapítással nem értek egyet. Az Atlasz térképeiről meg­állapítható egy-egy jelenség elterjedtsége, s módszeres tudományos munkával, sok-sok térkép eredményének összesítésével pedig megállapíthatók lesznek „kulturális területek." Ezeket azonban tévedés lenne a csoport szóval meg­nevezni. Csoportot lehet szervezni, áttelepíteni, más vallásra kényszeríteni, de nem lehet kiolvasni atlaszokból. Nincs szükség tehát az un. „fiktív csoport" terminus-technikusra, hiszen egy csoport vagy létezik, vagy nem létezik. A „fiktív csoport" fából vaskarika. Azt gondolom a néprajz által meghatározott kulturális területeket nem kellene „csoportnak" neveznünk. Ha természetesnek tartjuk, hogy a nyelvtudomány nem tesz egyenlőség­jelet a palócok és a palóc nyelvjárástípusok között, akkor az is természetes, hogy az északi magyar kulturális területek és a palócok, mint néprajzi cso­port között a néprajz se tegyen egyenlőséget. Más példát említve: a régészek sem tévesztik össze a 6—7. századi magyar etnoszt a szaltovo-majácki mű­veltséggel, sem a 10. századi magyarságot a bjelo brdo-i kultúrával. Külön vizsgálják a kultúrát, és keresik kapcsolatát az etnoszhoz. A társadalom és a kultúra kapcsolódásrendje sajátos formában jelentke­zik az etnosz és részei, a kultúra szférájába sorolható jelenségcsoportok kö­zött. Mindkét szférának saját mozgástörvényei vannak, s a társadalmi moz­gást a kultúra mozgása nem követi direkt módon. Éppen ezért a néprajzi atlaszok térképein szereplő jelenségek izoglosszái nem követik a népen belüli csoportok, sőt gyakran a különbö z ő népek, etnoszok között húzódó határvo­nalakat sem. Mindamellett lehetségesnek és kívánatosnak tartom, hogy a magyar nyelv­terület északi sávjában feltérképezzük, meghatározzuk a kulturális régiókat. Ez nagy hozzájárulás lenne a magyar nyelvterület, illetve a Kárpát-medence egészén elvégzendő munkához. Példának vehető a nemzetközi szakirodalom­ban Ilmar Talve tanulmánya. A finn tudós több tucat kulturális jelenség együttes elterjedtsége alapján meghatározta Finnország kultúrterületeit és kulturális határait. Anyagát és módszerét tekintve is figyelemre méltó elő­munkálatnak vehető Szolnoky Lajos könyve. Ebben a kendermegmunkálás rendszereit vetítette térképre, s ilymódon 15 táji-termelési rendszert különített el. Ezek közül 4 a nyelvterület északi sávjában található, s az ottani kulturális területek felvázolásához jól hasznosítható. Azt gondolom, hogy a kultúra táji tagozódásának, legfőbb ismérveinek megállapítása az északi magyar területen önmagában is olyan értékes eredmény lesz, amelyért érdemes volt a palóc kutatásokat elindítani. Lehet, hogy ezeket a kulturális területeket — akár­csak a nyelvészek által konstruált nyelvjárástípusokat — nem fogjuk a palóc jelzővel megnevezni, de az eredmények értékéből ez mit sem fog levonni. MORVAY JÜDÍT hozzászólása A kutatások mindezideig elsősorban a hagyományos palóc kultúrát vették figyelembe, de a „társadalom" fejezetben olyan résztanulmányok is helyet fognak kapni amelyek a mai palóc társadalommal foglalkoznak. Ezek a ta­nulmányok lesznek az első átfogó, összefoglaló stúdiumok a palóc társadalom 20

Next

/
Thumbnails
Contents