Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Paládi Kovács Attila

nyomán eléggé ismert és nézetem szerint — mindta Bakó — a további kutatás földrajzi körülhatárolásához ezek adják az egyetlen lehetséges támpontot." Barabás Jenő első lépésként annak a területnek a kijelölését javasolta, amely a palócság centrumának tekinthető. Hangsúlyozta, hogy a „dialektológia a palóc nyelvjárás meghatározásában és körülhatárolásában kedvezőbb helyzetben van, mint az etnográfia a maga kutatási körében, a kulturális régiók kijelölésében." Az idézett sorokból is kitetszik, de a tanácskozás anyagát tartalmazó kötetből még inkább nyilvánvaló, hogy a legnagyobb bizonytalanság éppen a palóc terület meghatározatlansága, s talán meghatározhatatlansága miatt fogta el a jelenlévő kutatókat. A munka megindításának és szervezésének praktikus okokból is elengedhetetlen teendője volt azonban az un. „palóc terület" kijelölése. Egy ilyen munkahipotézis nélkül sem az irodalmi tájékozódást, sem a helyszíni gyűjtőmunkát nem lehetett volna lehatárolni. Az ún. palóc terület körülhatárolását nem oldhatta meg az 1967-es egri tanácskozás. Sokan éppen ezt tartották az akkor szerveződő kollektív vállalkozás egyik legfőbb feladatának, elérendelő céljának. Időszerű és illő feltenni a kérdést, várható-e az 1980-ig megírandó kötettől a „palóc föld" pontos körülhatárolása. A válasz rövid és egyértelmű: nem. Hogyan lehetne megvonni a palóc föld határait, amikor az sohasem létezett, mint különálló igazgatási egység. „Palóc szék", „palóc kerület" vagy „kapitányság" soha nem volt. Pedig nagy pontossággal csak a hajdani vármegyék és járások, egyházmegyék és kerületek, határőrvidékek, székely székek, hajdú- és jászkun kerületek határait lehet megvonni. Ilyen jellegű feladatunk nincs és ezért egyetértek Barabás Jenővel abban, hogy a cím nem helyes, nem pontos. Nem a palóc föld, nem a palóc terület, hanem a palócnak nevezhető magyar táji csoport határait kell keresni. Hangsúlyozva, hogy a társadalom részéről, a népesség táji csoportosulásáról, a kultúra hordozóiról és nem magáról a kultúra jelenségeiről van szó. Olyan komplex feladat ez, amely számos társadalomtudomány eredményei alapján talán megoldható, de amely a néprajz lehetőségeit meghaladja. A palócnak nevezett táji csoportot úgy közelíthetjük meg, ha behatóan vizsgáljuk a település- és népességtörténeti előzményeket. Sajnos kevés előmunkálatra támaszkodhatunk. Egyedül Gömör megye településtörténete van a kívánatos mélységben feldolgozva. Ezért a következő úton-módon közelíthető meg feledatunk: 1. A hipotetikusan palócnak vett terület etnikai-nyelvi viszonyait térképezzük 18—19. századi források alapján, (pl. Lezicon locorum... Fényes) 2. 18—19. századi források alapján térképezni kell a terület felekezeti viszonyait; 3. Tisztázandó az eddigi irodalomban palócnak nevezett falvak 1848 előtti közjogi helyzete. Szerkeszteni kell egy térképet, amely feltünteti a nemesi, az úrbéres és uradalmi zsellér településeket, falvakat. Az etnikai-nyelvi viszonyok 18—19. századi alakulása azt fogja mutatni, hogy a Karancs—Mátra—Bükk vidékét nyugatról a Zagyva mentén, illetve a Pásztó—Balassagyarmat vonaltól délnyugatra egy magyar-szlovák tömb határolja. Ez a populáció a 17. sz. után került lakóhelyére, leszámítva néhány falut, amelynek lakossága átvészelte a török hódoltságot. A Sajótól keletre pedig már jelentkeznek a hazai ruszinság falvai. Felső-Borsodot és a Hernád völgyét 17 *9*