Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

Néhány esetet hallottam, amikor igen nehéz szülés alkalmával behívták a férjet is.

89 Sokan úgy vélték, már az is segít, ha ilyenkor a férfi kezét megfoghatja a szülő nő, mert ez erőt ad neki. Mások szerint ölébe kellett venni feleségét, és „segített a hasát nyomni". Arról, hogy ilyenkor a férj átlépett az asszony fölött, megkondította a harangot, vagy közreműködésével más mágikus megkönnyítő eljárást alkalmaztak volna, nem tudnak. A szülés megkönnyítése érdekében a résztvevők gyakran fohászkodtak Szűzanyához, Jézushoz, hosszabb imádság elmondására nemigen került sor. Legfeljebb a „Most segíts meg Mária ..." kezdetű, rövid imát mormolták el magukban. Legtöbb adatközlő szerint nem értek rá ilyenkor imádkozni, s a bába is leintette volna őket. Egyedül Örhalomban találtam azt a szokást, hogy a fiatalasszony anyja, ha éppen nem volt rá szükség, kiment, és a szabad ég alatt térdenállva könyörgött a szülés szerencsés lefolyásáért. A „Szülőboldogasszony" elnevezést nem ismerik, külön a szülés védőszentjéről nem tudnak. Szent Annát, Szent Józsefet, Szűz Máriát emlegetik, mint akikhez ilyenkor leginkább folyamodtak. A két világháború között súlyos esetekben a bába orvosért küldetett. Mire azonban a több falut ellátó körorvos megérkezett, sokszor már késő volt. Olyan esetekben, ha előzetesen számított az orvos rendellenességre, lehetőleg beküldte az asszonyt a kórházba szülni. Arra is volt azonban példa, hogy ennek ellenére húzták az időt, úgyhogy a szállításra már nem volt lehetőség. Máskor az anya nem élte túl a hosszú szekerezést, vagy az újszülötett nem lehetett már megmenteni.

90 4.3. Amikor a gyermek világrajött, a bába elvágta a köldökzsinórt, belecsavarta az újszülöttet egy pelenkának készített vászondarabba és „vánkuskára" fektetve letette az asztalra vagy lócára. Előbb az anyát látta el. Fontos az volt most, hogy a méhlepényt eltávolítsák. A placentát „gyerekágyá"-nak, jobbára csak röviden „ágyá"-nak nevezik, tréfás neve „vereslajbi" volt.

91 Általános vélemény, hogy „ha nem akar elmenni az ágya", egy üres borosüvegbe kell fújatni az asszonnyal, s az erőlködés használ. A placentának gyógyító hatást tulajdonítottak. Ha a szülőasszony májfoltos volt, vagy egyébként is himlőhely, szemölcs csúfította el arcát, még melegen hozzádöírzsölték az ágyát, s úgy vélték, hogy ettől elmúlik. A menyecske anyja végezte ezt jobbára, de ha úgy adódott, a bába is megcsinálta. A szokás a 30-as években élt még. Ide vonatkozik az is, hogy az első szennyes pelenkával a bába megtörölte a gyermekágyas arcát (őrhalom), s ha ettől sem múltak el a májfoltok, akkor esővízben kell rendszeresen mosakodni (Ludányhalászi). A köldökzsinórral kapcsolatban már csak halványan él néhány idős asszony emlékezetében a hiedelem, hogy meg kell számolni, hány görcs van rajta, annyiszor fog még szülni az asszony (Érsekvadkert). A méhlepény eltakarítása a bába feladata volt. Legtöbbször a ganajba (trágyadomb) ásta el, ludányi adatok szerint a két cseppegető közé (két egymás mellé épült ház közötti keskeny köz). A magyarázat mindenütt annyi, hogy olyan helyre kellett ásni, ahol nem járkálnak rajta. Néhányan emlékeznek rá, hogy az öregek azzal vélték a rosszul termő gyümölcsfa hozamát gyarapítani, hogy tövébe gyerekágyát földeltek el (Nagyoroszi, Látke). 167