Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Barabás Jenő

vető forrásprobléma így talán nincs, viszont a válogatás szempontjai, a kiemelések kérdése még tisztázásra szorul. Ehhez a problémához kapcsolódva néhány részletet talán érdemes itt megvitatni. Megítélésem szerint a kötet jellegéhez egy erősen történeti jellegű gazdaságföldrajzi kép illik inkább, mint egy túlzottan a jelenre koncentrált szemlélet. Ennek a gazdaságföldrajzi képnek kell tulajdonképpen több tekintetben magyarázatul szolgálnia a kultúra múltbeli fejlődéséhez, alakulásához, legalábbis bizonyos vonatkozásokban. Különös nyomatékkal kellene itt jelentkeznie az összegzésben a XVIII—

XIX. sz-i gazdaságföldrajzi adottságoknak, hiszen ez a korszak mutat legszorosabb összefüggést a kötet gerincvonalát képező kulturális anyaggal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mellőzzük a jelen helyzetet, hisz a mai életforma-változás magyarázatai részben így jelentkeznek. Talán az lenne a leghelyesebb megoldás, ha az egyes ide tartozó elemeket fejlődésükben, korszakonként mutatnánk be, a természeti környezet alakulásától kezdve a fogalom kérdéséig, mellőzve vagy csak röviden érintve azokat a kérdéseket, amelyek más fejezetben amúgyis részletesebb kifejtést kapnak, így a demográfiai problémák, településhálózat, kisipar, mezőgazdaság. Lényegében tehát egy szelektált gazdaságföldrajz nyújtása a kívánatos, amelyből bizonyos elemek kimaradhatnak, viszont bizonyos természetföldrajzi elemekkel (domborzat, klíma stb.) bővíthető és bővítendő. Nem lenne helyes öncélú gazdaságföldrajzi bemutatásra törekedni, hanem éppúgy, mint az első fejezet további alegységei vonalvezetését itt is alá kell rendelni a kötet igényeinek. Az összehangolás nehézségei főleg itt némileg még nyelvi vonatkozásban jelentkeznek legerősebben. A 2. alfejezet. A palócföld kiterjedése, és ennek címe az én megítélésem, szerint egy kicsit félreérthető. Valójában itt a palóc etnikum településtörténetének körülhatárolásáról kellene szólni, pontosabb talán egy ilyesféle cím: A palócok lakóterülete. Bár bizonyos előmunkálatok, sokszor ugyan csak véleménynyilvánítás formájában állnak rendelkezésre, nem hiszem, hogy helyes lenne eljutni ebben a részben valamilyen igen kategorikus megfogalmazáshoz, éles határokhoz. Ez nem látszik elég reálisnak, hacsak az alfejezet szerzője — jelen esetben Paládi Kovács Attila — valamilyen meglepetést nem rejteget a tarsolyában. Könnyebb helyzetben lennénk, ha olyanféle típusú cikkek, mint Diószegi Vilmos az Etanokulturális határok ..., néhány tucatja a rendelkezésünkre állna, de ilyenek nincsenek. Ugyan a népnyelvi atlasz, bizonyos mértékében a néprajzi atlasz is nyújt némi további támaszpontot; egyéb publikációk, Manga János közlései, Jászdózsa, stb. kiegészítik Diószegi kezdeményezését, és körvonalazását s talán még remélhető az is, hogy a fejezet megírásáig 1—2 további, ide kapcsolódó közlés is napvilágot lát. Az sajnos nem nagyon remélhető, hogy Paládi-Kovács Attila barkó vizsgálataihoz hasonló további lehatárolást nyújtó dolgozat elkészüljön, hacsak a Jászság kutatói nem terveznek valami ilyesfélét. Mindenesetre nagy szükség volna valami józan, elfogadható körülhatárolásra, mert az utóbbi 150 évben több hullámban is jelentkező palóc-divat oly mértékben kiterjesztette már keletre és nyugatra a palóc területet, ami már a képtelenséggel határos. Azt hiszem egy gondos mérlegelés könnyen le tud számolni az ötleteknél többet nem érő, megalapozatlan feltevésekkel. A felderítő kérdőív anyaga is érdemes támpontokat nyújthat a palóc terület körülhatárolásához. Hasonló jellegű tendenciával lehet csak megírni a palócok eredetének kérdését tárgyaló fejezetet is. Ebben a vonatkozásban is az látszik leginkább 15