Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

6. Óh, siralom, óh fájdalom, Hogy a holtaktól kell szólnom. Az Űristen maga tudja, Holtakat hol szabadítja. Sok lakóhelyei vannak Az Üristen országának, De nem tudjuk, merre vannak, Hogy a holtak hol kínlódnak. Moist azért elődbe jöttünk, Keresztfád előtt könyörgünk, Tekintsd a megholt hívekre, Kit teremtettél képedre. Mert mindnyájunkért 'meghaltál, Szent véreddel megváltottál, Szent lelkedhez szorítottál, Nekünk üdvösséget adtál. Elérkeztüník a szent helyre, A szomorú, gyászos kertbe. Vigasztalást itt nem veszünk, Könnyes szemmel visszamegyünk. Mert a holtak nem szálhatnak, Vigasztalást nem adhatnak, Csak szentséges Szűzmária, Az árvák vigasztalója. Már én többet nem szólhatok, Bánátiamban nemi mondhatom, Csak hogy örök nyugodalmat Adjál minden megholtaknak. Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária nevében. Óh Mária, Óh Mária, Krisztus Jézus édesanyja. Könyörögj most miérettünk, Kik olvasóddal köszöntünk. Mondja midnyájunknak nyelve, Dicsértessék Jézus neve. Dicsértessék Jézus neve, Most és mindörökké ámrnen. 138