Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

1. Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek És az örök világosság fényeskedjen nekik, Akik közülünk kimúltak, bűnökből ki nem tisztultak, Sírva fohászkodnak, Legyen kedves színed előtt a mi imádságunk, Melyet kimúlt társainkért néked felajánlunk. Kik bűneinkért szenvednek, purgatóriumban égnek, Tebenned remélnek. Hozd fel nekik az öröm nap tündöklő hajnalát, Nyisd meg. nekik szent kezeddel mennyország ajtaját. Adj nekik örök nyugovást, örvendetes feltámadást, Mennyben örök lakást. Azért majd ám a szentmise érte szolgáltatik, Az Úr Jézus teste, s vére érte mutatfcatik. Kérjük Istent, hogy fogságból vegye ki tűznek lángjából, Purgatóriumból. Adj örök nyugodalmat a megholt híveknek, Purgatórium tüzéből szabadítsd ki őket. Amennyi dicső ország, melyet te bírsz, nagy uraság, Fogadja be őket. 8. Elvégeztem immár pályafutásomat, E világon való zarándokságomat, Hittem, megtartottam igaz vallásomat, Jöjj el Jézus Krisztus, add meg koronámat. Mária, Szűzanyám, most hozzád fordulok, Hogy légy szent fiadnál én kegyes szószólóm. Hogy bocsássa meg mit ellene vétettem, Mert csak így nyerhetek örök üdvösséget. Nagy fájdalmamban is csak tebenned bíztam, Mária, Szűzanyám, nem is csalatkoztam. Mert szívem erős volt, de hitem erősebb, Óh, drága Szűzanyám, hogy háláljam ezt meg. Most már búcsút veszek e kedves családtól, Énhozzám tartozó minden rokonimtól. Óh, bocsássatok meg, hogyha tán vétettem, Ügy bocsássatok el a nagy útra engem. Hát hozzád hogy szóljak, kedves menyem, Jolán, ЛЫ velem jóban, rosszban kitartottál? Három árvát neveltünk föl apa nélkül, Elszorult a szívünk, hogyha rájuk néztünk. 139