Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

Óh, lelkem hát mennyországba menj be, a nagy boldogiságba Angyali szent társaságba, vigadj az Űrban. Földből lettünk ... 3. Megszabadultam már én a testi haláltól És megmenekedtem minden nyavalyámtól. Bűntől és ördögtől, e csalárd világtól, Az örök kárhozattól. Lelkemet ajánlom a hatalmas Istennek, És testemet hagyom ő anyjának, a földnek. E világot pedig az én feleimnek, Még őbenne élőknek. A testi halálból megyek örök életre És megmondhatalan örömre, dicsőségre. Kit Krisztus halála azoknak készíte, Akik bíznak őbenne. Nincsen már hatalma énrajtam az ördöginek, E csalárd világának, sem a kegyetlen bűnnek. Mert Krisztus elrontá hatalmát ezeknek, Mi nagy ellenségünknek. Az Atyaistennek vagyok én szerelmében, Az ő szent fiáért kedvében, kegyelmében Részesít ő engem minden örömében, Az örök dicsőségben. Semmit azért rajtam iti ne siránkozzatok, Magatokra inkább kérlek, jól vigyázzatok És hogy velem légyen örök nyugvásltok, Azért imádkozzatok. 4. Óh, emberi gyarlóság, Halld meg mi a valóság, Ember élete rabság, Halál a nagy adóssáig, Óh, mit vélsz, mért nem félsz, Hogy oly készületlen élsz. Az ember csak pór és sár, Minden órán romlás vár, A föld majd magábazár, Légy bár ezüst, s arany vár, Szörnyűség ez ínség, Minden jajszó ezzel jár. 135