Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

Naponként mind elmúlunk, Mint a virág elhullunk, Mert egy napiak vagyunk, Árnyék holnapi oapunk, Emésztő, rémisztő, E világ melyben vagyunk. Gyorsabb a nagy futónál, Gyümölcs hordó hajónál, Vagy a repülő sasnál, Csúfabb a rozsdás vasnál, Égő tűz, életet űz, Minden nyavalyát rád fűz. Mint ruha emésztetik, Mely a molytól éltetik, Szabadságod vétetik, Béklyóba verettetik, Felbomlik, megromlik, Élted fala leomlik. Valaki halálra vál, Bár síró szemek közt áll, Pártfogót mégsem talál, Meggyőzi azt a halál, Bárki légy, de eltmégy, Szárnyon repülj, sem használ. A halál jő véletlen, Ki nagyon kíméletlen, Ne légy hát készületlen, Gondolkozz mind szüntelen, Találtass, számláltass, Választottak közibe. 5. Pályafutásomnak végén, Életemnek végső részén, Halálom megvetett tőrén, S közelgetésén. Óh egek két égő szeme, Nap és hold, csillagok fénye, Nézzetek holt tetemimre, Gyász nemzetemre. Mert ím, a halál levágott, Hálójában megakasztott, Mérges nyila rám célozott, Sírba taszított. 136