Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

Ha látja csontjait fiú az attyárnak, Azonképp a leány az édesanyjának, Kételkedve mondja holt attya fiának, Mert a sok holtak közt nincs formája annak. Akit jól ösmernek, akkoron, ha látják, Egész nias formának, őtet lenni mondják. Ámbár szerették is, de immár utálják, Jaj, micsodás lett ez? — csodálva csodálják. Óh irgalmas Jézus, légy nekünk irgalmas, Hogy a végső harcunk ne legyen ártalmas. Inkább halál ellen legyen diadalmas, Lelkünk boldogsága, mennyekbe jutalmas. 2. Óh életünk végóráján, lelkünknek testtől válása, Jaj nincs itt megmaradása, jut számadásra, Földből lettünk, földdé leszünk, Föld és porrá majd elválunk. Ne bízzál ember erődhöz, világban élő mentedhez Híres, nemes nemzetedhez, mert jutsz végedhez. Földből lettünk . .. Jaj volt világra születnünk, siralmas a mi életünk, Kígyók, békák eszik testünk, ha földbe lépünk. Földből lettünk ... Akár együnk, akár igyunk, akár álljunk, vagy vigyázzunk, Mindenütt tőr van utánunk, hogy megakadjunk. Földből lettünk... Járatlan útra kell menned, csak egyes-egyedül lenned, Jaj lesz, ha ezt eltéveszted, lelked elveszted. Földből lettünk .. • Olyan most a mi életünk, mint szalmatűz dicsőségünk, Megváltozik mi örömünk, mind el kell mennünk. Földből lettünk ... Miért hát nem gondolkodói, mert nincs lakóhelyed sehol, Gyenge orcád majd megsárgul, nyelved megnémul. Földből lettünk ... Szép nemzetid, kik voltának, teveled nyájaskodának, Te mellőled mind elállnak, végre elhagynak. Földből lettünk •.. 134