Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

73. A koporsót gyalog kivinni mindenesetre a régibb forma. V. ö..' Luby M. 89. 1. 74. V. ö.: Berze N. J. III. 233. 1. A szalmát Göcsejben el hagyják rothadni (Gönczi E.: 1914. 359). 75. Talán jobban rátapint a szokás lényegére a nagylóci kifejezés: „fődvel meghagyította a halottat, hogy ne féljen tőle" (sgy). V. ö.: Gönczi E. 1914. 366. — Kiss L. 1920. 90. 76. Mikor a koporsóval együtt a koszorúkat is beteszik a sírba, néhányan kérnek belőle egy szál virágot. (Hangács, Borsod т., sgy). 77. Szintén csak Palócföldről ismeretes. Ld.: Pintér S. 1891. 108, 78. A sírásót tréfásan „násznagynak" mondják ilyenkor. 79. Istvánffy szerint „teríteni szoktak a megholt részére is, még pedig oly formán, hogy a kést, villát, kanalat keresztbe teszik egymáson, aztán a tányért ráborítják, a lócán pedig üres helyet hagynak a számára". (1894. 184). A halott megszemélyesítése a torban általános a palócok között (V. ö.: Pintér S. 1891. 108 — Csitár Dejtár sgy.), de másutt is megtalálható. (V. ö.: Berze N. J. III. 231, 233. 1.) Dejtáron a torba is az öltöztető asszony hívogat, tor végén pedig az énekölök imádkoznak (sgy.). 80. A tor országszerte hagyományos étele a mák. 81. Nagyon valószínű hogy valamikor énekeltek. Csitárban (Örhalomtól 3 km.) a halottnak valamelyik közeli hozzátartozója mindig elénekli ezt a dalt: „Három fehér szöllőtőke, Három fekete. Dicsértessék az Ür Jézus Drága szent neve. Boldogságos Szűz Anya Legyen a mi patronánk. Ezt a kis borocskát igyuk meg, A jó Isten áldojn meg". A szöveget ugyanazzal a dallammal Varbón is és őrhalomban is ismerik. Balajton (Borsod vm., reformátusok) zsoltárokat énekelnek (sgy). A kalotaszegi néphit meg is magyarázza, hogy miért kell énekelni: ,,A torozásnál besötétedésig okvetlenül énekelni kell, különben a halott lelke haza jön". (Jankó J. 1892. 164), 82. V. ö.: Herkely K. 1937. 186. — Sámuel A. 1918. 102. — Kiss L. 1920. 91. 83. A halott a temetés után való éjjelen viszajön megkösszönni a helyet. Ezért a szoba földjét hamuval hintik be, hogy lássák, ott járt-e. (Nagylóc, Szécsényhalászi, sgy), Egerben a halottat másnap várják vissza, hogy hazamegy megköszönni a szállást. Ilyenkor pl. koppanással jelt ad (sgy). A hamuhintés kizárólagosan, mint palóc szokás ismeretes, 84. Dejtáron egy pohár vizet, Felnémeten (Heves vm,) sót és kenyeret Mikófalván „rágyövő este" vizet és ételt készítenek a halott számára. Ez a metariális jellegű pánanimizmus megvan még a matyóknál (Istvánffy Gy. 1896. 285.) és a hódmezővásárhelyi néphitben is. Itt a víz és a só mellett fokhagymát is tesznek az asztalra. Ld. Kiss L. 1920. 92. 85. A hangácsi (Borsod vm.) katholikus templomban van egy „halál kereszt", amire minden halottnál szőtt pamunkendőt kötnek. A kendőt temetés után a papnak, vagy a kántornak adják át. Ezt a keresztet mindig egy gyerek és egy kislány viszi a halottas menet élén. Útközben „vátik" egymást (sgy.). A keresztre kötött kendő, amiről az ország különböző részeiből van leírásunk (Ld.: Herkely K. 1937. 186. — Berze N. J. III. 230. — Gönzy F. 1914. 366.), a zászlós kopja emlékét őrzi. V. ö.: Viski K. 1910. — Berze N. J. 1911. A halott lakodalmára ld. Szendrey Ákos tanulmányát: Ethn. 1941. 44-53. 86. A kereszteletlen gyereket a hevesi palócok is „eskátulyába" temetik el. (Istvánffy Gy. 1894. 182.) Kiskunhalason szülés közben meghalt egy asszony, s a gyermek megmaradt. Mikor betették a koporsóba, az öregasszonyok azt akarták, hogy tegyék a gyereket a halott mellé és szoptassák meg mégegyszer, hogy haljon meg ő is, mert az ilyen gyerekből táltos lesz (sgy.). V. ö.: Luby M. 196. l. Nagylócban ha éjjel sivalkodást hallanak a temetőből, biztosan a kereszteletlen gyermek hangja. Aki meghallja, köteles ezekkel a szavakkal, egy helyben maradva megkeresztelni: „Ha lyány vagy, Éva légyé, ha gyerek vagy, Ádám légyé. Nyugoggyá Jézus nevibel" 87. Ha gyerek, vagy kislány hal meg, kis kalapot, vagy kis kötőt csináltatnak neki és beteszik a koporsóba, hogy legyen mibe szednie a mannát (Kerekgede, Gömör vm. sgy.). 130