Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

zésben. A munka elosztásának és az élet stílusának megváltozása hozta magával a temető, a sírok gondosabb ápolását, rendben tartását. A halál közeledtét megmutató jelek felismerésében a régi, babonás jelek elmaradása, gyengülése mellett az élettani megfigyelések 'kaptak szerepet. A temetkezési szokásesoport társadalmi szerepének jelentőségére utal az a körülmény, hogy nemcsak veszített az 1940-es állapotban felmért elemek együtteséből, hanem néhány új elemmel is gazdagodott, ül. a régit új tartalommal töltötte meg. Belső fejlődés eredménye a halottas ház megkülönböztetésére használt fekete lepel alkalmazása, amit egy újító vezetett be, és amit az egyik falu társadalma elfogadott, A folyamatot azonban a gazdasági fejlődéssel is lehet értelmezni éppúgy, mint a sírra állított karácsonyfa szokását, amit hasonlóképpen mint új kezdeményezést vett át és tett szokássá a közösség. Végül a materialista világnézet, a korszerű életszemlélet adott új funkciót a böjtölés régen egyházi jellegű szokásának, bár a kettőt az a tény feltétlenül megkülönbözteti egymástól, hogy az előbbit többen megtartották, az utóbbit pedig kevesebben, de szabad elhatározásból, önként vállalják. Az őrhalmi néprajzi csoport temetkezési szolkásainak eddig részletezett, harmincöt év alatt bekövetkezett változásait tehát négy jelentősebb belső és külső mozgató erőre vezettük vissza. Igen fontosnak tartjuk a belső fejlődés révén létrejött produktumokat, akár egyes elemek teljes kirekesztése, akár új elemek beiktatása is az eredmény. A belső fejlődés azonban nem független a társadalom egészének fejlődésétől. Bármiennyire is igazolt egy falusi közösség, a tömegkommunikációs eszközök mai fejlettségi fokán, és a sajtó befogadásának jelenlegi magas szintjén nap mint nap többféle, 'egymástól eltérő hatás éri. És ezek befolyásolhatják azokat a belülről induló kezdeményezéseket, amelyeket most belső fejlődésnek nevezünk. A változás második motorikus ereje, a gazdasági, társadalmi fejlődés lényegében a legtöbb változás mögött meghúzódik, mert benne van minden más erő, amit a mai államrendj az életkörülmények folyamatos javítására mozgásba tud hozni. Legfőbb eszköze ennek az állami gondoskodás számos megnyilvánulási módja, témánkat legközelebbről érintően az egészségügyi ellátás, az oktatás és a közművelődés. Amint a legtöbb változás hátterében joggal kereshetjük a gazdaságitársadalmi átalakulást, épp úgy, épp olyan hatékonysággal fedezhető fel az általános fejlődés másik motorjaként a materialista életszemlélet elterjedése és fokozatos behatolása az élet legkülönbözőbb területeire, Állandóság és változás, konzervativizmus és progresszivitás — a kultúra természetéből következik.

110 A két fogalom és magatartásforma a kultúra egészét tekintve egyensúlyban van egymással és kiegészíti egymást. A fejlődés eredményeként a szokáscsoportnak, mint a kultúra egy részének egyes elemiéi elsorvadhatnak, de a jelentősebbek helyét újaknak kell elfoglalniuk. Addig, amíg ennek az új elemnek a beilleszkedése nem biztosított, a régi konstrukció nem hullik szét, mert ezzel nemcsak saját létét veszélyezteti, hanem a célt is, amiért létre jött, a mi esetünkben a holtak és az élők biztonságát, nyugalmát. 126