Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

takar az óra megállításának elmaradása. A mezőgazdaság kollektivizálásávíal megváltozott gazdasági körülményeik hatásária múlt el a haldokló végirendelkezése; a halál bekövetkezése után az istállóban az állatok elengedése a háztáji állattartás csökkenése, esetleg megszűnése miatt; a koporsó kifüstölése karácsonyi morzsával, mert a karácsonyi morzsa gyűjtése és mágikus alkalmazása az agrárkultuszhoz kapcsolódik, ezért először maga a karácsonyi morzsa maradt el; a szegények etetése, megajándékozása azért, mert ezek korábban a cigány lakosság köréből kerültek ki, újabban viszont életkörülményeik jelentős mértékben javultak. Az állam fokozott gondoskodása polgáraival szemben, pontosabban a kórházi ellátás kiterjesztése azokat a szokáselemeket szüntette meg, amelyek a halál beálltát veszik körül. A haldoklást kísérő félig vallásos, félig mágikus eljárásokra, a koporsó házi, pap nélkül történő beszentelésére és az öltöztetés hagyományos módjára gondolunk itt, de emellett élnek még a tradicionális szokáselemek is akkor, ha a közösség egy tagja nem a kórházban, hanem otthon hal meg. Állami intézkedések hatására szűnt meg a régi kántor-tanító szerepköre, amit a laikus kántor típusa foglalt el. A felvilágosultság, a materialista világnézet megerősödésének tulajdonítjuk olyan mágikus eljárások elmaradását, mint annak tilalma, hogy a koporsóba vasat tegyenek, és a halál estéjén a lelket visszavárják, bár ez utóbbit a 16 adatközlőnk közül egy még élőnek tartotta. Egyes szokáselemek gyengülése is ezekkel az indokokkal magyarázható. A gyász előírta hagyományos magatartási kötöttségek fellazulása — így többek között az özvegy férjhezmemési tilalma — a belső fejlődés eredménye. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődéséhez kapcsolódóan a falusi közízlés megváltozásával magyarázható a virrasztás időtartamának csökkenése, az ezt kísérő vendégeskedésnek, és a bor kiöntés rítusának elszegényedése. Ehhez a gondolatmenethez tartozik a siratás formájának és mértékének megváltozása is, szoros összefüggésben az őrhalmi társadalom értékítéletének ilyen irányba alakulásával. Az állami gondoskodás részeként a betegbiztosítás kiterjesztése adott alkalmat a körzeti orvosnak ahhoz, hogy újítást vezessen be a gyász ruházkodási előírásaiba és korlátozza a fekete fejkendő használatát. És a materialista világnézet terjedése okozta egyes babonák hatékonyságának gyengülését (babonás előjelek, félelmet elűző cselekvések stb.). Más szokáselemek a harmincöt év alatt megerősödtek, fejlődésnek indultak. A társadalmi tudat sajátos reakciója a második világháború emberveszteségére az, hogy a holt lelkekkel létesíthető kapcsolat felerősödik a halottmondó révén. Bonyolítja azonban a kérdés megfejtését a búcsúk szerepe, és furcsa módon az utóbbi évtizedekben nagyobb lendületet kapott idegenforgalom, hisz a korábbi időkben is volt a búcsúnak utazgató, országjáró indítéka, színezete is. Erről a területről búcsúra Egerbe jártak, a halottmondók Eger környékén voltak több helyen is az utóbbi évszázadban, és Eger idegenforgalma is közismert. Az életkörülmények kedvező alakulása úgy hatott a temetkezési szokások egyes elemeire, hogy nagyobb anyagi értékkel ruházta fel azokat, többnyire a jólét bizonyítása érdekében, amit a közvélemény ellenőrzése, bírálata is serkentett. Ide sorolható a műkő — esetleg márvány — síremlékek állíttatásának divatja, a koszorúk számának megnövekedése, és a leány gyermek elhalálozásakor a kelengye bemutatása ravatalszerű elbelye125