Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

egész Nógrád legszebb fa sikeresztjeit, amelyeket színes festés is díszített.

102 De bármennyire magas népművészeti szintet képviseltek ezek a keresztek, mégis csak a legolcsóbb anyagból és helyben, a faluban készültek. 1940 körül már elmúlt a festett keresztek divatja, és a temető legtöbb sírját egyszerű fakeresztek jelölték meg. Ma a temető tele van nagyméretű, műkő síremlékekkel, amelyeket Balassagyarmaton, Kőváron és Endrefalván készíttetnek. A márvány síremlékek Budapesten készülnek, és valamennyire ráíratják az ott nyugvó családtagok nevét. A műkő és márvány síremlékek 1965 körül terjedtek el és állításuk ma már szinte kötelező érvényű. Véleményünk szerint a drágább síremlékek megjelenése és divatja szorosan összefügg az életmód, az anyagi helyzet megváltozásával, és azzal a törekvéssel, hogy mindenki bizonyítsa legalább az átlagosnak megfelelő anyagi képességeit. Ezért fordulnak a síremlékek a temető mellett elhaladó országút felé, és ezért versengenek azokért a megürülő sírhelyekért, amelyek ahhoz közel esnek. A friss sír tele van koszorúkkal és ezek sokáig ott díszelegnek. A legközelebbi rokonok mind a három faluban koszorút csináltatnak (Balassagyarmaton, ill. Kékkő-Modry Kamenben, Losonc-Lucenecen). Örhalmon a „sajnosabbak még nem is művirágból, hanem élőből csináltatják". A szalagra ilyen szövegeket íratnak: „Szeretettel bátyámnak — Viktor és családja", vagy „Szeretettel utolsó útjára". Később a sírt virágokkal ültetik be, mint 1940 körül, de el lehet mondani, hogy a sírok gondozása most nagyobb társadalmi igény. Ha nincs rendben valakinek a sírja, a rokonok figyelmeztetik: „Füves a sír!" Azt mondják, most többet dolgoznak a temetőben, mint azelőtt: „Több az idő, kevesebb a munka". Hugyagon inkább csak a fiatalabb halott sírjához járnak ki a szülők. 1968-ban meghalt Örhalomban egy fiatal lány, akinek a sírját szülei különös szeretettel ápolták. Az ő sírjára vittek először karácsony éjszakáján, éjféli mise után és Szilveszter estéjén karácsonyfát. A fán gyertya, üveggömbök, jégcsap lógott, és az egészet a sír közepére állították. A szokás elterjedt, de egyesek csak zöld gallyat visznek, kivéve Varbó-Vrbovkát, ahol ismerik ugyan — Ipolyság-Sahy-n és még néhány faluban látták —, de nem gyakorolják. A szokás valószínűleg Budapestről került erre a területre, már régebben megfigyelték a fővárosi köztemetőben.

103 9. KAPCSOLAT A HOLT LELKEKKEL Az a népi animizmus, mely szerint a holt telkek anyagi természetűek és folytatják életüket a túlvilágon, ma is érezteti hatását. Talán a második világháború óriási emberáldozatának tulajdonítható, hogy az évezredes hit a holt lelkek sorsának irányíthatóságában nemhogy halványodott volna, hanem inkább erősödött, rítusa pedig új elemekkel bővült. Temetés után ma is kiimennek a sírhoz, és felszólítják a halottat, hogy menjen el velük a — Putnokon, Markazon lakó — „halottmondó asszonyhoz". Megjegyzendő, hogy ez a népi, pogány animizmus a katolikus vallási gyakorlattal is keveredik, illetve kapcsolódik ahhoz. Említettük, hogy régen Örhalomban 8 vallásos társulat .működött és ezek között jelentős volt a Szent Ferenc társulat. Amikor ennek tagjai meghalnak, a rokonok 121