Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

elmennek Egerbe a fájdalmas búcsúira, bejelentik a halálesetet, és a halott nevét a misén bemondják. Ehhez az eseményhez is kapcsolódik az a hit, hogy a rokonokat a holt lélek ilyenkor elkíséri Egerbe. További kutatást igényel még annak felderítése, hogy mii az összefüggés a társulati élet, a halottmondó és a holt lélek utazása között, melyik kapcsolat volt az elsődleges és hogyan fejlődött ez a mai állapotig. A szokás egyes elemei az utóbbi időkben a következő fejlődést (mutatják. A halottmondóhoz utazás közben, ha a vonaton át kell szállni, a lelket újra felszólítják, hogy kövesse őket. A markazi halottmondó működése következtében a szokás még jobban kiteljesedett. Akik hozzá mennek, tudják, hogy vasárnap a lelkek vendégségben vannak, hétfőn pedig még nem érkeztek haza, így ezeken a napokon nem fogad senkit a halottmondó, csak kedden, szerdán és csütörtökön. Ügy tudják, hogy Markazon a reggeli mise a halottaké, és csak azok előtt nyilatkozik, akik a misén 'részt vettek. III. ÖSSZEGEZÉS A paraszti társadalomi és a népi kultúra az össKtársadalom és műveltség szerves része lévén, a teljes egészben bekövetkezett változások kiterjednek a falusi emberek életére is. Különösen érvényes ez a megállapítás a mezőgazdasiág kollektivizálása után, amikor a termelőeszközök társadalmi tulajdonba kerülve, a falu életviszonyai jelentős mértékben megváltoztak.

104 Az élet számtalan területen megnyilvánuló változások között bennünket elsősorban a kulturális és társadalmi változások érdekelhetnek, mert eddig tárgyalt témánk, a temetkezési szokások és a velük kapcsolatos magatartásformák ezzel összefüggésben alakulnak. A szokás ugyan a kultúra egy kisebb részét képezi, de az ilyen részek és ezek összefüggése kifejezik a kultúra lényegét és működését, ami általánosságban az ember létének és fennmaradásának feltétele és eszköze.

105 A kultúra összetevői mind valamilyen cél szolgálatában képződnek és fejtik ki működésüket. A temetkezési szokások együttese — szertartások és hiedelmek — lényegében a társadalom köréből eltávozott, holt lélek és ugyanakkor a visszamar adottak nyugalmát, biztonságát kívánja elősegíteni. Szükségszerűsége annyira következik az emberi természetből, hogy minden bizonnyal egy idős, a kultúra legősibb, legkezdetlegesebb formájával és ez a kezdetekig viszonyuló eredet indokolja e szokásokat számtalan változatát időben és térben egyaránt. Mi ebben a dolgozatban a szokásegyüttes alakulásának utolsó, igen rövid fejezetét igyekeztünk csak áttekinteni azzal a törekvéssel, hogy végezetül néhány következtetést vonjunk le. Az őrihalmi néprajzi csoporthoz tartozó három falu temetkezési szokásai mintegy harmincöt év távlatában egyrészt bizonyos mértékű állandóságot, másrészt változást, átalakulást, esetleg elhalást mutatnak. A kultúra, és így a szokások elemei nem egyformán viselkednek a gazdasági fejlődés hatása nyomán, ezért Ortutay Gyula kifejezésével élve, történeti egymásmellettiség válik jellemzővé az egész kultúrára.

106 Megfigyelhető, hogy a falusi ember magatartásában egymás mellett élnek régi és új 122