Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

„Hősök keresztje" talapzatán, (őrhalom), vagy egy rokon síron gyújtanak gyertyát. Akinek már „nem akannak rá" a sírjára, — mert nem gondozták és besüppedt — a temető elején álló öreg fakereszt körül égetnek gyertyát.

92 Ma jobban gondozzák a temetőt, mint régen. ,,Akkor gyep lepte be a sírokat". A sírral leginkább tavasszal törődnek, mikor vetnek, meg palántáznak. Megkapálják a halmot és virágot ültetnek rá. Legjobban kedvelik a muskátlit, árvácskát, szekfűt, „muci száját", verbénát, krizantént, hónapos rózsát. Néha gyümölcsfát (cseresznyét, szilvát), vagy „vadgesztenyét", orgonát, fenyőt ültetnek melléje. Vannak olyanok is, akik elhanyagolják sírjaikat. Sok csak „kóréba van", „koszmóba" (zöld gyom, zsúpos tetőkön látható), „csiviskbe". Az élet folyamán adódó különféle célok elérésében nagy szerepet játszottak valamikor a halott tárgyai, és a holt szellem érintette dolgok. Rontásra, gyógyításra egyaránt fel lehetett őket használni. „Halottfakadékot" kell a részeges ember italába cseppenteni és azontúl felhagy az ivással. Ha valakinek a kezén „hóttetem" van (nagy, erős, húsos kinövés), azt a helyet, ahol a halott feküdt, meg kell vele dörgölni és elmúlik. Kilenc sírról (kicsinek), vagy tizenkét sírról (felnőttnek) napfelkelte előtt egy-egy marék füvet kell szedni visszakézből és közben 9-től l-ig visszafelé számolni. Mikor megy, mikor szedi a füvet és mikor hazafelé jön, senkihez se szóljon az, aki azt akarja, hogy orvoslása eredménnyel járjon. Ha minden sikerül, a templom négy sarkáról (kívülről, keresztirányban haladva) és a templom küszöbe alól földet kell hozni. Az így összehordott fűből és földből betegek számára fürdő készül (őrhalom). Ha valaki a haragosa istállójának a küszöbébe koporsószöget ver, vagy elássa alája, vagy a jászolba beleveri, kihal onnét a marha (Őrhalom). Hogyha a halott fésülő fésűt, vagy ember csontjának egy darabját elássák az istálló küszöbe alá, onnan kipusztul az állat. Ha a ház küszöbe alá teszik, az ember fog elpusztulni. Mindig az, aki átjár felette (őrhalom). A szellemek és a hazajáró lelkek még eleven valósággal élnek a nép hitében. A lélekhit nem „babonaság", amiről már sokan így vélekednek: „ki tudja, igaz-e, vagy csak a szó több bele?" A lélek önállóan folytatott életét, testetlenül végzett titokzatos cselekvéseit — különösen az idősebb nemzedék — ma is hiszi. Este sohasem szabad vizet kiönteni az udvarra, mert ott járnak a holtak lelkei és azokat öntenek le. Bár nem tudják megmagyarázni, hogy miért nem jó fát vágni a küszöbön, de alkalmasint ez a tilalom is a lelkekkel tart kapcsolatot. A lélek, mikor a halál utáni első csendítéskor elhagyja a testet, „kapusnak" megy. „Julis nem sokáig vót kapus" mondják olyankor, ha nincs sok idő két temetés között. Addig ugyanis a lélek a másvilág kapujában áll, mindaddig, míg valaki abból a faluból fel nem váltja.

93 Addig nincs pihenése a földben , míg a ruháit — tehát azt a szenynyest, amit életében hordott, valamint az ágyruháját — odahaza ki nem mossák.

9

'

1 Ha ezt elfelejtik megtenni a hozzátartozók, valami módon „jelt ad". Megpattan a bútor, a masinán koppan egyet a karika, tányér, vagy bögre megcsördül, esetleg a lúd „sziszog". Mindről feltehető, hogy a lélek jelenlétét jelzi.

95 Az ilyen jeladás alkalmával, akinek van hozzá bátorsága, megszólíthatja a halottat: „Minden jót tett (sic) lélek dicséri az urat!" „Én is dicsérném, ha lehetne" — feleli a halott. Most azt kell 112