Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

Temetés után mindenki hazamegy, és a sírásó elindul hívogatni a torba. Külön-külön mindenkihez elmegy, akit csak meg akarnak hívni. A rokonságon, a szomszédokon és a sírásókon kívül azokat is meghívják, akik csak egy-két kapavágással segítettek is a sírt behúzni. Ezért, ha valaki meg akarja magát hívatni, felfog egy kapát a sír mellett és vág vele egyet-kettőt. A tor ma még élő szokás. De azért akadnak már kezdeményezők (szegények, vagy a paraszti gondolatközösségből kiszakadó újítók), akik már nem akarnak tort csinálni. Ezek sem szakítanak azonban gyökeresen a régi szokással, mert az illendőségnek eleget tesznek annyiban, hogy beviszik a kocsmába a sírásókat ,,egy kis pálinkára." Ahol a régi rend szerint ülnek tort, ott egy kisebb (mai) lakodalomhoz hasonló vendégséget csapnak. Az első házba (tehát abba a szobába, ahol a ravatal állott) asztalokat állítanak. A főhelyen, az ajtóval szembeni bal sarokban a sírásó és a harangozó ülnek.

78, A másik sarokban üresen hagynak egy helyet a halott számára. A szék előtt az asztalon egy leborított tányér, mellette kanál, villa és lefelé fordított pohár (Varbó). Őrhalomban a tányért nem borítják le, sőt szalonnát, kenyeret tesznek mellé. A pohárba bort is öntenek. Evés közben pedig kenyeret szórnak az asztal alá a halott részére.™ Régebben az étrend mindenütt egyforma volt, ahogy azt a hagyomány megkívánta. ,,Mézes pájinkával" kezdték, savanyú babbal, mákos csíkkal folytatták és borral végezték. A mostani torokban már más az étrend. Varbó: bor, pörkölt, túróslepény, mákos kalács, őrhalomban gazdagabb helyen: „birkaperkölt, mákos kalács, túróslepény, lekváros kalács, pampuska. Szegényebbeknél: tyúkleves, mákoscsík, pampuska.

80 Torban sohasem énekelnek.

81 Mikor a tor ,,elvan", a szegényeknek ruhát, ételt szokás adni. Ezt a halott „lelkeé" szánják, hogy hamarosan üdvözüljön. Mindjárt a tor után, ahogy elmentek a vendégek, a család osztozkodni kezd az elhunyt ingóságain. Nagy veszekedés kíséretében vitatják meg, hogy kinek mi jusson a hagyatékból.

82 Este a háziasszony hamuval berostálja a szoba földjét, hogy meglássák, visszajött-e a halott. Azt hiszik, hogy a lélek a temetés estéjén visszatér a házhoz a szállást megköszönni. A lámpát egész éjjel égve hagyják, hogy oda találjon a sötétben. Aznap éjjel nemcsak itt, hanem a gyermekei házánál is ég a lámpa — úgy mondják — „a halott tiszteletére".

83 Ugyancsak ezen az éjszakán kitesznek az ablakba egy pohár vizet (Varbó), esetleg egy szelet kenyeret is (Örhalom), hogy a hazatérő lélek ne maradjon étlen-szomjan.

8i Ha legény, vagy lány hál meg, „ahol van mód, ollyan a tor, mint egy lakodalom". De nemcsak a tor, hanem a temetés egész lefolyása, s különösen az öltöztetés, a lakodalommal való rokonságot mutatja. Nagyobb lánynak, legénynek a keresztanyja „korozsmá"-t vesz, ha eddig még nem tette volna meg. Ha már eleget tett ennek a kötelezettségnek, szemfedelet vásárol. A lányt tiszta fehérbe öltöztetik, a fejére viaszkoszorút illesztenek, mintha menyasszony lenne. Kezébe egy csokor rozmaringot (örhalom), vagy egy szálat a mellére (Varbó), a koporsóba virágokat tesznek. A legény, mint vőlegény indul el az utolsó útra. Kalapja mellé muskátli virágot és rozmaringot tűznek. 110