Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei

nemzeti folyamatok kutatása során igen fontos szerepet játszó fogalmakat, mint a nemzet és a nemzetiség. Hazánkban a kérdés ideológiai megvitatása két tudományos ülésszakhoz fűződik. Egyik 1963-ban a MTA I. Osztályának ülésén Gunda Béla referátuma a magyar néprajztudomány időszerű kérdéseiről, a másik Bromlej akadémikus előadása 1970-ben: Az etnosz és az etnoszociális szervezet címmel. Mindkét előadás élénk vitát váltott ki, melynek során többen kifejtették véleményüket. A palócságra közvetlenül vonatkoztatott és egyben elvi jelentőségű tanulmányok között elsőnek Diószegi Vilmos dolgozatát említem meg 1968-ból, ami már címében is új fogalmat vezetett be, /a „palóc etnokulturális csoport"-ét. Időrendben a második munka Paládi Kovács Attiláé, aki a barkó néprajzi csoport jellemzőivel, nevének magyarázatával módszertani példát is mutatott. A harmadik tanulmányt 1973-ban Szabó László írta, aki már a palóckutatás keretében a legalaposabban elemezte ezt a kérdést a Jászdózsa és a palócság című tanulmánykötetben. A továbbiakban ezeknek az elméleti kutatásoknak az eredményeit kívánom összefoglalni. A görög eredetű etnosz szó tartalma, magyarázata és alkalmazása a szakirodalomban nem egységes. Mindenütt alapvető szituáció a társadalom két részre oszlása, amint Lenin mondja: minden nemzetben két nemzet van —, vagyis különbség nyilvánul meg a belső, intern, és a külső extern csoport között. Az intern csoport ,,mi" vagyunk, mi, akiket valamiféle (rokonsági, kulturális, nyelvi) kötelékek kapcsolnak össze, egyesítenek, de mindenki más az extern csoport, az ,,ők" csoportja, a rajtunk kívül állóké, akik fokozott érdekellentétek esetében ellenségek is lehetnek. Ezt a primitív csoportosulást később a társadalom fejlődése során fejlettebbek követik és megjelenik az etnosz, a szélesebb körű intern csoport. A polgári kutatók és elsősorban Sirokogorov szerint az etnosz olyan embercsoport, melynek tagjai egy nyelven beszélnek, elismerik közös eredetüket, hagyományaik által óvott és szentesített, másokétól ez által megkülönböztethető szokások rendszerével, saját életmóddal rendelkeznek. — A marxista szemlélet ebből a meghatározásból kizárja a biológiai kritériumot, mert a „kultúra hordozója nem a biológia, hanem a társadalmi ember". Az eddigieken kívül az egyes etnoszok elkülönítésére alkalmas kritériumként kell kezelni 1. a nemzetiségi mitológiát és kultuszt, 2. a kulturális és kultikus élet megnyilvánulásainak széleskörű gyakorlatát. Ezek a fejtegetések azonban inkább az írástudatlan népekre, csoportokra vonatkoznak, és kevésbé az európai paraszti társadalmakra. Lássuk most, mi hasznosítható ebből a magyar etnikai vagy néprajzi csoportok meghatározására, ill. a palócok megkülönböztetésére. Ami a közös nyelvet illeti, a ma ismert tények támogatják leginkább a palóc etnikum létét. Annak ellenére, hogy a palóc nyelvjárás öt változatra oszlik, annyiban mégis egységesek, hogy jobban különböznek a körülöttünk lakó egyéb magyar nyelvjárásoktól, mint egymástól. A népnyelvi atlasz adatai azonban akkor lennének igazán használhatók, ha témában és földrajzilag az eddiginél nagyobb részletességgel új atlasz készülne. Minden valószínűség szerint pótolja majd ezt a palóc nyelvjárási kérdőív, ami az előbbiek szemmeltartásával készült. A közös eredet és ennek tudata, ill. az etnikus öntudat csak néhány magyar néprajzi csoportnál ismeretes. Van a jászoknál, kunoknál, székelyeknél, hajdúknál, de már a besenyőknél, matyóknál nincs. A palócoknál, éppúgy, mint a matyóknál inkább negatív tudatról beszélhetünk, külső névadással. A palóc és a matyó megnevezést az illetékesek szégyellik és a szomszéd teleli)