Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei

pülések lakóit nevezik így. Bromlej az ilyen egységeket az etnoszhoz tartozó néprajzi csoport-nak nevezi, éppen a csoport öntudat hiánya miatt. Ami a közös kultúrát illeti, eddigi kutatásaink szerint a korábbi szerzők etnikus jegyei (az építkezés, település, viselet, szokások körében) vagy általános és egyúttal archaikus vonásoknak bizonyultak, vagy a palóc földön belül egy-egy kisebb körre szorítkoztak. Mai ismereteink szerint alig van, szinte nincs is olyan eleme a kultúrának, ami a nyelvjárási értelemben vett palóc csoporton belül általános és ugyanakkor specifikus is lenne. Nincs tehát egységes palóc kultúra, mint ahogyan egységes palóc dialektus sincs. Csak, amíg a nyelvészek ezt már konkrét adatokra építve, tudják megállapítani, addig a néprajz még távol áll ettől, csak a feltételezésig juthat el. Ezek a meggondolások indítottak bennünket arra, hogy a palóckutatás földrajzi határait minél szűkebbre vonjuk. Lemondva a több száz települést felölelő és a nemzetiségekre is kiterjedő programról, olyan területet kívántunk választani, amelyet minden kutató eddig palócnak tekintett, és aminek megkutatása a reális határain belül megoldható. így esett a választás a Balassagyarmat—Özd—Mátragerinc—Eger által körülhatárolt területre abban a reményben, hogy ilyen módon közelebb juthatunk egy etnikus egység jellemzőihez. A belső házasodás, az endogámia kritériuma is csak kisebb csoportok, kisebb táji kultúrák esetében jöhet szóba. Már olyan nagy lélekszámú csoportra sem jellemző, mint a jászság. A palócságon belül vannak endogám körök, de ezek felderítése még a jövő feladata. Ilyen endogám körök voltak az egykori kisnemesek, a protestánsok, az áttelepültek, stb. A közös mitológia és kultusz egységesítő ereje ma, a pogány időktől számított csaknem ezer évnyi távolságban — alig vehető számításba. De a logika ellenére, mégis vannak a pogány hitvilágból ránk maradt elemek, egy régi vallási rendszer egykori összetevői, amelyek ide sorolhatók. Ezek számát illetően azonban igen kicsinek és főleg jelentéktelennek tűnő ideákról van szó, ezért csak az igazán mélyre nyúló kutatás fedheti fel őket. Ilyen a Diószegi Vilmos felfedezte markoláb, vagyis az égitest evő képzet, vagy a mestergerendát tartó boldoganya motívum. A közös mitológia és kultusz nyomai, rekvizitumai tehát alapos és részleteket feltáró kutatás révén ma is bemutathatok, csak kérdés marad az, hogy ezek az elemek mennyire lesznek közösek és milyen társadalmi, néprajzi csoportok számára lesznek egyaránt jellemző vonásokká. Az etnikai vagy néprajzi csoportok kultúrájára jellemző lehet a kulturális és kultikus élet bizonyos formáinak széles körű gyakorlata, — ami korunk társadalmi és gazdasági fejlettségének szintjén csak a társadalom szerkezetének, funkcionálásának vizsgálata lehet. Ide tartozik a társadalom különböző összetevőinek, így a család különböző formáinak strukturális vizsgálata és ezek kapcsolódása, együttműködése. Ezek között előkelő helyet foglalnak el a szokások — a családi élet, a munka, az ünnepek szokásai —, amelyekben megbújt az ősrégi kultusz egy-egy eleme és átvészelte a keresztény papok, a feudális hatóságok minden, kiirtásukra irányuló kísérletét. Csak egyetlen ilyen elemre kívánok most rámutatni, a palóc lakodalmi hajnaltűzre, vagy menyasszonyporkolásra. A kutatás jelenlegi állása mellett palóc kulturális jellemzőnek kell tekinteni, ami napjainkig makcasul tartja magát, bár eredeti tisztító, gonoszűző szerepe már régen feledésbe ment. Hozzá kell tennem, hogy a hajnaltűz, bármennyire is általánosnak tűnik, mégsem az, vannak palócnak nevezhető területek, ahol ismeretlen. 11