Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

tén adnak még némi bepillantást a szabadságharc hadseregellátási, gazdasági kérdéseibe. Tanulmányunk célja, hogy a fentebb jelzett dokumentumok felhasználásával néhány, még nem publikált adalékot tegyünk közzé, amit a már ismert gazdasági, politikai, katonai történet eseményeinek felidézésével kívánunk megvalósítani. Két témakört szándékozunk érinteni: I. A kuruc hadsereg problémái (ezen belül a kuruc hadsereg kialakítása, alakulása, a jobbágykatonaság helyzete). II. Hadseregellátás, adózás, gazdasági helyzet. N'éhány adat felhasználásával arra világítunk rá, hogy mit jelentett a valóságban az 1707-es ónodi országgyűlés vívmánya, a nemesek megadóztatásának, a közteherviselés megvalósításának kérdése. Mivel a Rákóczi-szabadságharc országos és megyei eseményei már ismertek, ott és annyiban hivatkozunk ezekre az eseményekre, amennyiben a mondanivaló megértéséhez szükséges. A kuruc hadsereg problémái. Midőn Rákóczi 1703. június 16-án találkozott a határon a felkelő nép maroknyi csapatával, maga sem remélte, hogy ez a sereg néhány év múlva 70—80 000 főt számlál. Igaz, addig, amíg 1705-ben, a szabadságharc tetőpontján ezt a hadsereget Rákóczi magáénak mondhatta, sok szervezési, gazdasági és egyéb problémát kellett megoldania. Serege részben önként jelentkező, toborzott katonából, részben sorozott (nemesi felkelők, illetve a nemesi felkelők megváltására a nemesi birtok után kiállított zsoldos lovaskatonák és a vármegye portái után kiállított gyaloghajdúk) katonából állt. A határon őt váró kis sereg valóban a felkelt nép serege volt, a rongyos, kaszára, kapára kapott parasztok serege, akik szabadságukat, az ,,úrdolgá"-tól való felszabadulásukat várták Rákóczitól. Ez az irreguláris sereg, s a később a seregbe lépők is emlékeztek Rákóczinak a hajdúszabadság ígéretére vonatkozó kijelentésére. Ez az ígéret mozgósító hatású volt. Mind többen keresték fel önként Rákóczi táborhelyeit, illetve tömörültek a kuruc toborzó hadnagyok köré. A kuruc hadnagyok a fejedelem toborzó pátensével járták az országot. A hadgyűjtésnek ez a módja a szabadságharc egész ideje alatt megmaradt. A toborzó tisztek feladata volt a regimentből elmaradozó, vagy szökésben lévő hajdúk, katonák összegyűjtése is. Sokan megszédültek a szabadság mámorától, s azt hitték, hogy számukra a katonának állás a teljes szabadságot jelenti, minden földesúri kötelezettségtől való mentesítést, s csak" addig a katonaság soraiban való tartózkodást, amíg a zsákmányszerzés, s a saját egyéb, egyéni érdekük megkívánja. Ezekből a mezei, irreguláris hadakból sok türelemmel, szeretettel, szervező munkával tudott csak a fejedelem szervezett, ütőképes sereget formálni. A toborzottak jórésze valóban önszántából, s nem rábeszélésre, vagy kényszer hatására fogott fegyvert, felismerve, hogy a iobbágyság sorsának javulását csak 64