Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi állama és Nógrád vármegye

között, amiről nem kételkedem, aki azt mondaná, ki parancsolta neki, hogy háborúba menjen, hiszen ő sem ad nekünk nyereségéből és fizetéséből, otthon ülhetne. Dehát ha mindnyájan otthon a kemencét őriznénk, ki harcolna? Az olyan szerencsét próbálhat és hordhatja a nyereséget, nem fogom irigyelni, ha a golyókkal fog szembe állni." A városi hajdúk pedig elmaradt fizetésüket követelik: „ha az őrmester nem biztatna bennünket, hogy amilyen tisztességgel felkeltünk, ugy kell visszatérnünk is, azonnal megszöknénk."

50 Vácott a hajdúk önkényesen felosztották maguk között a fiscalis szőlőket. Horvát István kapitány Pásztón foglalt el és osztott ki földesúri földeket.

51 A földesúri hatalom lánca azonban itt is szinte áttörhetetlenül erős. Rákóczinak 1704 végén, október 27-én újra meg kell ismételnie Nógrád vármegye számára a vetési rendelkezést: „egyszeri kegyes resolutionk szerint a kik gazda emberek lévén táborunkon hadaink között vannak, azoknak otthon maradott cselédgyek az élés, s vágó adáson kivül semminemű contributioval nem tartoznak". Még Vay Ádám udvari főkapitány és a consilium aulicum tagja is mint földesúr megszegi az államfő rendelkezését. Salgótarján és Karancsalja, okfejtésében különösen érdekes panasza szerint ugyanis Vay Rákóczi parancsát megszegve kisajátította az urbárium szerint a lakosságot illető sörfőzést, a kocsmával és vámmal együtt és növelte az úrbéri terheket. Nógrád vármegye közönsége pedig a végvárak vitézeivel évtizedek óta harcban állott, nehogy a nemesi szabadságon csorba essen.

52 Mindezek ismeretében különösen jelentős, hogy a szécsényi országgyűlés radikális fejedelmi propositióinak szövege Ráday betoldásaival készült. A fejedelem ezek szerint azt javasolta, hogy mondják ki az interregnumot, s ,,az egyesség és rend legszükségesebb lévén, annak be hozatatásában hogy fáradozzunk, szükséges ..." és ,,mind az ország hadainak tartásárul, fizetésérül, mind regulamentumárul állandót végezzünk, felettébb szükséges." Nagy kockázat békesség helyett a harcot választani, de „vallyon ha Porta Gallia, Hollandia, Helvécia, Svecia és más országok a szerencse próbálásában állandók nem lettek volna, nem nyögnének-e most is az ausztriai és dániai birodalmak alatt. Vessük össze reményünket és félelmünknek okait, és a két bizontalan között is válasszuk azt, amely legértelmesebb. "

3;i A propositio ma ismert szövege csonka. Ott szakad meg éppen, ahol a katonaság ügye kerül szóba. Törekedés adataink szerint azonban az országgyűlés tárgyalásainak egyik tengelyében a jobbágykatonaság állt: politikai súlyával, társadalmi igényével, s úgy is, mint az állam hatalmi eszköze. .,Mielőtt a fejedelem és Bercsényi tábornok a gyűlésben megjelennének, Kajali Pál Losoncon lakos lutherista ur előtérj észté az országnak, hogy a katonasággal ők igen nagy számmal azt akarják, 55