Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)
II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi állama és Nógrád vármegye
hogy Rákóczi Ferenc fejedelmökké kiáltassék ki. .." — írja Csécsy János a szécsényi országgyűlés történetét összefoglaló krónikájában. 5 ' 1 A javaslatot többen helyeselték s Kajali a gömöri és ungvármsgyei alispánokkal együtt delegációt alkotva jelentette volna a fejedelemnek. Azonban „Bercsényi ellenkező véleményen volt". Az országgyűlésen, miként ismeretes, a fejedelmi hatalom a központi erős államszerevezet hívei és a rendi érdekek képviselői csaptak össze. Az egyik oldalon a két pólus — az uralkodó és a hadsereg — véleményét, Rákóczi államszervezői munkáját kezdetektől fogva magáévá tevő két nógrádi köznemes áll: Ráday és Kajali. Feltehető tehát, hogy amikor Rákóczi úgy döntött, hogy Szécsényben legyen országgyűlés, nemcsak a vármegye központi helyzetét, Szécsény kedvező földrajzi fekvését vette figyelembe, hanem mindenek előtt azt a köznemesi csoportot, amely államépítői elgondolásainak értő és tevékeny munkása volt. Kajali fellépése arra vall, hogy ismerte a katonaság igényeit, a katonaság pedig mebízott benne, hiszen a nevükben is szólt. Heves összecsapások során azonban egyik tábor sem tudta véleményét keresztül vinni. Nem mondták ki az interregnumot, hanem a konföderációt erősítették meg. A szécsényi konföderáció társadalmi kereteit kibővítették, belefoglalták a hajdú- és mezővárosokat és a vitézlő rendet is. Rákóczi megesküdött, hogy a konföderáció tagjait szabadságukban megtartja, viszont a konföderatusok hittel fogadták, hogy Rákóczi parancsait teljesítik. Az udvari tanács helyett Senatust állítottak a fejedelem mellé, s így a főnemesség és a klérus is helyet kapott az államvezetés legmagasabb fórumán, de Rákóczit a politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági ügyekben teljhatalommal ruházták fel, és az udvari tanács tagjai fontos államvezetési posztokon maradtak. A vallásügy rendezése után, az ország dolgai között azt is „elvégezték" hogy ,,a vitézkedő nemtelenek szabadítassanak fel a jobbágyság alól, s személyeik szabadnak tekintessenek." Több, a katonaság érdekét szolgáló törvénycikket fogalmaztak meg: „amely nemes a maga jobbágyemberét visszahívá a táborból, maga kényszeríttessék fegyvert fogni. Minden vármegyében állíttassanak szabad helységek, amilyenek a hajdú helyek, s a katonáskodó nem nemes személy ott találja a hazának tett szolgálatért tett jutalmát." A reguláris hadseregről bár tervezték, nem döntött az országgyűlés, a /hadi törvénykönyv szövegét Ráday előkészítette, de nem is tárgyalták. A katonai fegyelem megszilárdítására azonban több végzést hoztak. Mindezt az országgyűlés összesen húsz törvénycikkével együtt Ráday Pál olvasta fel, és döntöttek arról is, hogy ezeket kinyomtatják. A katonaság felszabadításáról és a szabad hajdú helyek létesítéséről hozott döntések mégsem kerültek be a kinyomtatott törvények közé. 5 ° .A szécsényi országgyűlés sok részletében még ma sem tisztázott történetének leírása szétfeszítené tanulmányunk kereteit. Vázlatos áttekintésével csupán annyit jelzünk, hogy a korszerű magyar államhatalomért vívott harc nem zárult le, hanem kedvezőtlenebb körülmények között tovább folytatódott. 56
