Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi állama és Nógrád vármegye

gazdasági tapasztalatait szerezte a XVII. század végi Magyarország egyik legérdekesebb területe. Nógrád vármegye Zólyom, Hont, Kishont, Gömör és Heves vármegyékkel olyan regionális egységet alkotott, ahol a földrajzi adottságok, éghajlat, elsősorban pedig másfél évszázad történelmi viszonyainak következtében mint cseppben a tenger, a korabeli Magyarország helyzetének és társadalmi fejlődési tendenciáinak minden jellemző sajátossága egybesűrűsödött. Itt találkoztak a különböző mezőgazdasági kultúrák és ipart űző területek. Kapu volt ez a vidék az Alföld búzatermelő vidékeire, összekötötte az alsómagyarországi bányavárosokat és a vasipar éppen a XVII. század második felében Gömörbe helyeződött középpontját. Amint már utaltunk is rá, erre vezetett Felsőmagyarország egyik fontos kereskedelmi útja is, sőt a Dunán leúsztatott szállítmányokat Vácnál rakták át szárazfuvarra, vagy innen küldték tovább le délre. Itt húzódott a bányavárosokat — korabeli kifejezéssel élve — Magyarország kincseskamráját — védő várak láncolata. Érthető, hogy ez a terület a XVII. században az új hódításra lendülő török egyik célpontja, s Thököly kurucainak felvonulási területe. Ezen a viszonylag kis országrészen a korabeli Magyarország szinte minden társadalmi osztálya, rétege, vagyonú és foglalkozású csoportja megtalálható. Szőlő és gabonatermesztés éppen úgy eltartott rétegeket, mint a faipar, a bányavárosok révén különösen ösztönzött élelmiszeripar és a kereskedelem. Sokan éltek zsindely, deszka, gerenda, vaskészítmények fuvarozásából, és miként a rimaszombati sókereskedők példája bizonyítja, sószállításból, a Hont vármegyeiek az Alföldre szállítottak fa és cserépholmit, és búzával megrakodva tértek vissza. Magyar és szlovák örökös jobbágyok és taxás, árendás parasztok, erős mezővárosi közösségek éltek itt egymás mellett. Másfél évszázadon át katonák generációi szolgáltak a várakban, Gács körül hajdúkiváltsággal letelepítettek éltek. Végvári vitézek harcoltak a Habsburg államhatalom képviselői ellen, császári katonákkal, kamaratisztekkel, a vármegyével és a földesurakkal. Talán Nógrád vármegyében legszívósabb a parasztvármegye szervezete.. Az ellenreformáció erőszakos térítése és a Habsburgok kincstári gazdálkodása, a bányavárosok, bányauradalmak és az iparűző mezővárosok lakossága egyaránt heves harcokkal és szívós ellenállással felelt. Az esélyek azonban romlottak. Adók, állami robotkötelezettségek és korlátozások többszörös terhei alatt a Gács vára körül hajdúvárosi kiváltsággal letelepítettekre éppen úgy az örökös jobbágyság árnyéka borult, mint a végvárak hajdani katonanépére, vagy a vállalkozószellemű jobbágyokra. Földesúri, vármegyei és központi állami hatalom kipróbált aulikus főurak, a Koháryak és a Forgáchok személyében épült itt szorosan egybe.

20 A századfordulón a császári rendeletek tükrében itt ugyanaz a helyzet, mint a szabadságharc bölcsőjének tekinthető Tiszántúlon, vagy északkeleti országrészen: az erdőségekben szökött jobbágyok és bujdosó katonák lappangtak, és Savoyai Jenő herceg négy dragonyosát meggyilkolták. Nem csoda, hogy amint kitört a spanyol öröködési 46