Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Dévényi István: Csohány Kálmán

rének érzett szívbéli jóbarátját, Kohán Györgyöt elveszti. Fájdalmán, Kohán emlékére készített számtalan lappal próbál úrrá lenni, de ezek mindegyike a tehetetlenség érzését sugallja, ugyanazt a tehetetlenségét, mint amit az az ember fejez ki, akit elragadnak a halál angyalai és a szigorú rendben felállított végzet négyszögéből képtelen kiszakadni. Hasonló érzés hatja át a megdöbbentően szűkszavú Madár című kompozíciót, ahol a visszafordíthatatlan tényt ábrázolja és egyúttal utalva barátjának egyik festményére, emléket állít neki. Kohánról szól az Elhagyott szárnyak című művével, az Ikarus-motívumnak és a fenyőnek, mint a halál fájának képszerű összekapcsolásával. A fenyőnek ilyen értelmezése a havasokban eltöltött időnek hatására születhetett, „ahol fenyő volt a nappal, fenyő volt az éjszaka is", mint írja egyhelyütt. Aki egyszer megérzi a halál könyörtelenséget, az nem tud szabadulni a gondolatától. Csohánynak nemcsak ez, hanem az élmények megismétlődése sem engedi, hogy napirendre térjen fölöttük, és beletörődjön a megváltoztathatatlanba. Szembeszegülni nem tud a sorssal és ezért csak azt teheti, hogy teljesíti az ittmaradottak fájdalmas kötelességét és emléket állít az eltávozóknak műveivel, vagy vigasztalja a sorssal fenyegetetteket az elkerülhetetlen törvényszerűségének bemutatásával. Csohány magához térve fájdalmából, képessé lesz újból az „általánosra" törekvés felelősségérzetével alkotni, de ezt már megváltozott szemlélettel teszi. A megrázkódtatás emlékét minden művében őrzi, hol közvetlenül, a témában is megnyilvánulva, hol pedig csak áttételesen következő, hangjának egyre mélyülő, sokat sejtető zengésében, szorongásokkal teli érzelmeinek kifejezésével, amint ezt már láttuk, ha nem is kronologikus sorrendbe állítva, hanem egy-egy motívum ismétlődését figyelembe véve tárgyalt műveknél. Korábban az emlékezés tisztaságával és a temető csöndjével is figyelmeztet emberi sorsunk elkerülhetetlenségére. (Figura holddal és csillagokkal.) A „megtörtént", vagy a „megtörténhet" elmélkedését felveri a „velünk is megtörténhet" reális ténye (Fiatalok), míg az 1971-es Feljárat című lapjával a fenyegető szükségszerűséget állítja a nézővel szembe. De hogy a halállal való számvetés ne csak egy gondolati lehetőség legyen, Csohány megint temetni kényszerült. Kondor Béla hagyta el őt és mindenkit. Gyászának a Fekete virág с sorozattal adott kifejezést. * Stiláris szempontokat figyelembe véve, Csohány nem tartozik az olyan alkotók közé, akik maguknak ellentmondva, időről időre más köntösbe öltöztetik mondanivalójukat, de csöndben, fokozatosan gazdagítja formai megoldásait belső indítékainak megfelelően anélkül, hogy mások eredményeit tartaná szem előtt. Rézkarcainak alapvető tulajdonsága az, hogy rajzi alapokon nyugszanak. A vonal karakterizáló képességéből indul ki, ahogy korai munkáinál láttuk. Később szögletes találkozásaik keménysége lesz a döntő, és az így körülírt síkok egymáshoz való viszonya teremti meg a teret (Ár308