Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Kerényi Ferenc: Lisznyai Kálmán és a palóc „kelmeiség”

a—zsinórmérték — a nála Laláit utalások kibontása lett a „népis­mertetés" műfajában még osztatlanul együttélő őstörténet, nyelvé­szet, néprajz tudományos bázisa. A Gesta Hungarorum szövege megengedi a palócok eredetéről a később kiteljesedő kun-kabar származtatást. Miután a tizedik részben felsorolta a kunok hét vezérét, akik a kievi csata után Ál­moshoz állottak, őket és leszármazottaikat a honfoglalás után a Sajó mellékén, Borsodban, a Mátravidéken említi, de részt vesz­nek Zólyom, Gömör, Bars és Nyitra hódoltatásában is. Pázmándy Sámuel könyvében, 1786-ban (3) már együtt említi a kun-kabar eredeztetést és a palóc tájnyelv fonetikusan rögzített példáit: ,ka­pálni'~,koapoáni', ,Aba'«^,Aboa', , ebéd'^,ebied', ,jó'^,jao! E pár­huzamosság a régi- népi formulában egyaránt meghatározója lesz az irodalom és a tudomány lassan elhatárolódó tudatformáinak. Gvadányi József patriarchális szemlélete az irodalmi palóc-képben (4) ugyanerre épült: az Istenmezején lakó atyafi, kinek „színlelése alatt írta" művét, egyszerre bohóca a Budán, országgyűlésre egy­begyűlt rendeknek együgyűségével, sőt szolgalelkűségével — más­felől alakja a népi furfang és lelemény megtestesítője. Gaál György Furkáts Tamása (1803—-1804) hasonló benyomást tesz olvasójára. (5) Derülünk talpraesett észrevételein, a pest-budai élet visszássá­gain, amelyet a peleskei nótárius után immár másodszor tűz toll­hegyre kortárs író; ám a „tudós palóc" maga is komikus figura, kivált házassága és túlkorán világrajött gyermeke történetében, íme, a XIX. század legelejére nemcsak készen áll, de közönséget is hódít magának az együgyű-romlatlan, természetes ésszel és fur­fanggal viszont bőven megáldott palóc irodalmi sémája! Ugyancsak a nógrádi táj egyes részeinek nagyobb ismertségét eredményezte a század második negyedében a rege romantikus műfajának sikere, történeti és helyhez, rendesen várromhoz kötő­dő témaválasztásával. Csak néhányat említünk itt — a teljesség igénye nélkül — a késeibb, már a novella felé mutató prózai vál­tozatokból: Kiss Károly Hollókő c. elbeszélése (Auróra 1827), Baj­za József regénytöredéke Kámor címen (1831 körül), Bérczy Károly Fülekvár c. novellája (Rajzolatok 1838), Tóth Ferenc Fülek с írá­sa (Pesti Divatlap 1847).(6) A magyarság őstörténetére vonatkozó művek ezzel egyidőben már csaknem egyértelműen vallják a kun-kabar eredeztetést.(7) Horvát István is ennek szellemében ajánlott 12 aranyat a Marczi­bányi-jutalomtételre, amelynek eredménye a Tudományos Gyűj­teményben kiírt pályázat. Erre készült Szeder Fábián klasszikus­nak számító palóc-tanulmánya, (8) mely típusa a „népisme" műfa­jának — történeti alapozással dolgozik, gyakran él nyelvészieti bi­zonyítással, kitér a tárgyi és a szellemi néprajz tényeire stb. Sze­der és a nyomán gombamód szaporodó kisebb közlemények (9) azonban megalapozták a táji-néprajzi elkülönítés korszerűbb for­máinak megjelenését is, amiben nagy szerep jutott az irodalmi nyelv normáit rendszerbe foglaló Magyar Tudós Társaság tagjai­nak. Az a Vörösmarty Mihály, aki 1829-ben Bugát Pállal Hevest 282

Next

/
Thumbnails
Contents