Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Hopp Lajos: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa

meghatározása, különösen a béke külső hatalmak által való garanciájának szempontjából. Fontos volt azért is, mert Rákóczi ez idő tájt várta a francia udvar válaszát régóta sürgetett, írásos szerződés megkötésére vonatkozó tervezetére. Dolgozott a lengyel—magyar szövetség tervén, amelyet az ország visszanyerendő függetlenségére alapozott; éppen úgy, mint a szomszédos országokkal, Sziléziával, Morva- és Steierországgal kötendő érdekszövetséget. Mindezek mellett az ország kormányzatával összefüggő belső problémák, főleg a kiéleződő vallásügy s a hadsereg megerősítése, gazdasági ügyek, az érdekek új módon történő egyesítése stb. egyaránt siettették a dolgok rendezését, mielőtt az új király I. József összehívná a „labanc" országgyűlést. Sérelmesnek tekintették a kurucok József májusi trónralépését is, mivel az 1687. évi országgyűlésen kierőszakolt megkoronázása megelőzte a „hitlevél" elfogadását és megerősítését; illetve az ország törvényeit és a rendek jogait biztosító „királyi hitlevelet" nem vették Ьэ a megfélemlített gyűlésen alkotott törvények közé. A rendek király választási szabadságát még az 1687. évi kikényszerített Habsburg fiági örökösödés kimondását megelőzően formálissá tette az a gyakorlat, hogy a Habsburg királyok a magyar rendek királyválasztó jogát kijátszva, még életükben megkoronáztatták a Habsburg trónörököst, I. Lipót idejétől kezdve. Rákóczi elérkezettnek látta az időt az alapvető jogi, alkotmányos kérdések tisztázására, amelyre az előzetes propositio szerint az interregnum kimondása volt hivatott. De az ideiglenes államfő kijelölésével kapcsolatban beszéltek esetleges új király vagy fejedelem választásáról is, amelyre a vitézlő rend és köznemesség Rákóczi személyét alkalmasnak találta. A korabeli hiteles iratok néhány lényeges mozzanattal egészítik ki Rákóczi előadását. A szécsényi gyűlés elnevezése és hatásköre sokkal több bonyodalmat és ellentétet váltott ki, amint azt az emlékíró több mint tíz év távlatából előadja. Tsétsi János sárospataki tanár latin naplója, az Acta Conventus Szécséniani szerint a többnapos vita rendkívül heves volt. Szeptember 14-én a protestáns nemesség és a katonaság a katolikus főpapságtól és a mágnásoktól külön válva akart tanácskozni, követve a magyarországi diétán szokásos alsó tábla (kamara) formáját, kijelentve, hogy Rákóczit akarják vezérüknek. Másnap a főnemesség és a klérus tiltakozására elvetették a köznemesség különállási kísérletét, és együtt folytatták a vitát, amelyben úgy látszik Bercsényi volt a hangadó; ő tartotta 16-án a Rákóczi által említett „hosszú beszédet" is. A „diéta" Bercsényi részéről történt elvetése ellen mások azt hozták fel, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is tartott diétát (1620, Besztercebánya), amelyen az Ausztriai Ház által birtokolt dunántúli megyék szintén nem lehettek jelen. De mert „a praelatusok és a mágnások . . . nem diaetának mondták, hanem csak conventus generális confoederatorum Hungarorum"-nak, végül is elfogadták a konföderációs formára tett indítványt. S mivel Rákóczit választották ennek fejévé, fölvetődött a kérdés: Princeps vagy Dux legyen-e a címe! „E végre — írja a Selmecbányái Zweig János Kristóf bányamester német nyelvű naplójában — minden rendből bízattak meg néhányan, hogy vizsgálnák a régi történeteket, mily címet használtak elődeink hasonló esetek21