Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Hopp Lajos: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa

meghatározása, különösen a béke külső hatalmak által való garan­ciájának szempontjából. Fontos volt azért is, mert Rákóczi ez idő tájt várta a francia udvar válaszát régóta sürgetett, írásos szerződés megkötésére vonatkozó tervezetére. Dolgozott a lengyel—magyar szövetség tervén, amelyet az ország visszanyerendő függetlenségére alapozott; éppen úgy, mint a szomszédos országokkal, Sziléziával, Morva- és Steierországgal kötendő érdekszövetséget. Mindezek mel­lett az ország kormányzatával összefüggő belső problémák, főleg a kiéleződő vallásügy s a hadsereg megerősítése, gazdasági ügyek, az érdekek új módon történő egyesítése stb. egyaránt siettették a dol­gok rendezését, mielőtt az új király I. József összehívná a „labanc" országgyűlést. Sérelmesnek tekintették a kurucok József májusi trónralépését is, mivel az 1687. évi országgyűlésen kierőszakolt meg­koronázása megelőzte a „hitlevél" elfogadását és megerősítését; il­letve az ország törvényeit és a rendek jogait biztosító „királyi hit­levelet" nem vették Ьэ a megfélemlített gyűlésen alkotott törvények közé. A rendek király választási szabadságát még az 1687. évi ki­kényszerített Habsburg fiági örökösödés kimondását megelőzően for­málissá tette az a gyakorlat, hogy a Habsburg királyok a magyar rendek királyválasztó jogát kijátszva, még életükben megkoronáz­tatták a Habsburg trónörököst, I. Lipót idejétől kezdve. Rákóczi el­érkezettnek látta az időt az alapvető jogi, alkotmányos kérdések tisztázására, amelyre az előzetes propositio szerint az interregnum kimondása volt hivatott. De az ideiglenes államfő kijelölésével kap­csolatban beszéltek esetleges új király vagy fejedelem választásáról is, amelyre a vitézlő rend és köznemesség Rákóczi személyét alkal­masnak találta. A korabeli hiteles iratok néhány lényeges mozzanattal egészítik ki Rákóczi előadását. A szécsényi gyűlés elnevezése és hatásköre sokkal több bonyodalmat és ellentétet váltott ki, amint azt az emlék­író több mint tíz év távlatából előadja. Tsétsi János sárospataki ta­nár latin naplója, az Acta Conventus Szécséniani szerint a többna­pos vita rendkívül heves volt. Szeptember 14-én a protestáns nemes­ség és a katonaság a katolikus főpapságtól és a mágnásoktól külön válva akart tanácskozni, követve a magyarországi diétán szokásos alsó tábla (kamara) formáját, kijelentve, hogy Rákóczit akarják ve­zérüknek. Másnap a főnemesség és a klérus tiltakozására elvetették a köznemesség különállási kísérletét, és együtt folytatták a vitát, amelyben úgy látszik Bercsényi volt a hangadó; ő tartotta 16-án a Rákóczi által említett „hosszú beszédet" is. A „diéta" Bercsényi ré­széről történt elvetése ellen mások azt hozták fel, hogy Bethlen Gá­bor erdélyi fejedelem is tartott diétát (1620, Besztercebánya), ame­lyen az Ausztriai Ház által birtokolt dunántúli megyék szintén nem lehettek jelen. De mert „a praelatusok és a mágnások . . . nem diae­tának mondták, hanem csak conventus generális confoederatorum Hungarorum"-nak, végül is elfogadták a konföderációs formára tett indítványt. S mivel Rákóczit választották ennek fejévé, fölvetődött a kérdés: Princeps vagy Dux legyen-e a címe! „E végre — írja a Selmecbányái Zweig János Kristóf bányamester német nyelvű nap­lójában — minden rendből bízattak meg néhányan, hogy vizsgálnák a régi történeteket, mily címet használtak elődeink hasonló esetek­21

Next

/
Thumbnails
Contents